Biszex vagyok, segítség



Egy kisebb cégnél dolgoztam néhány éve. Teltek a napok, a hetek, a hónapok és fülig szerelmes voltam a barátnõmbe, aki mellesleg gyönyörû volt, nem fojtott meg a szeretetével, de nagyon szeretett. Alig vártam, hogy vége legyen a munkának, és ha nem a haverokkal mentem el valahová, akkor mindig hozzá mentem. Egy napon egy új fiú lépett be a céghez, Zsoltnak hívták. 180 cm magas, nagyon férfias, sötétszõke, kék szemû, jó alakú, izmos srác volt, aki mindenkire mosolygott, jó volt a humora, és hamarosan a kis munkahelyi társaság középpontja lett. Eddig nem is lett volna semmi probléma, de a nyár közeledtével fehér rövid ujjú ingbe kezdett járni. Amikor megláttam izmos és szõrös karját, nem tudtam a szememet levenni róla. Egészen megzavart - napokra. Állandóan csak az izmos szõrös karjára gondoltam. De mint minden újdonság ez is csak 3 napig tartott. Annyi változás azonban történt, hogy próbáltam többet beszélgetni vele, addig is tudtam a karját figyelni. Egy reggel, nem a fehér ingbe jött, hanem valamilyen pólóban, így le kellett vennie a pólót és felvenni az inget. Véletlenül, de tényleg bent voltam a szobában, ahol az átöltözés történt. Felsõ testén minden izom látszott, barna volt, de szõrtelen. Ahogy ott járkált félmeztelenül - ketten voltunk a szobában - nem tudtam, hogy csináljak úgy, hogy ne vegye észre, hogy magamon kívül vagyok. Talán inkább az a jobb szó, hogy szabályosan rosszul voltam: nagyon vert a szívem, remegett a kezem, még a vér is kimet belõle és nem mertem már az asztaltól se felállni, mert biztos, hogy ott halok meg szégyenemben, ha észreveszi felizgulásomat. Hogy-hogy nem, kijutottam a szobából, de mint elõzõleg is, ismét nagyon zavart lettem. Barátnõm rögtön észrevette, hogy valami történt. De este lerendeztük egy gyors menettel a dolgot, és kis barátnõm megnyugodott, hogy megint nem nõztem be az ebédszünetben valahol. Napokig csak arra vártam, hogy minél többet a közelében legyek. Persze nem volt olyan nehéz, mert hasonló magasságú és jó kötésü srác voltam, és nem lehetett engem nem észrevenni. Hamarosan jól összehaverkodtunk, a barátnõk is megismerték egymást. Együtt jártunk bulizni. Mivel korábban külföldön éltem, nagyon imponált neki, hogy jól beszélek németül és a cég vendégeivel mindig én mentem mindenhová a fönökséggel együtt. Sokat mesélt rólam szüleinek és a barátnõjének. Hamarosan gyanúba is keverték otthon, hogy mit áradozik egy barátjáról, mintegy buzi. Nagyon megijedt, hogy otthon lebuzizták, ettõl kezdve kevesebbet jártunk el együtt szórakozni, nem mentünk annyit együtt ebédelni. Nagyon ki voltam a helyzettõl, és észre is vette rajtam a barátnõm, de mindig sikerült valakire vagy valamire ráfognom a rosszkedvûségem okát. Hamarosan újabb sokk ért. Zsolt egyik reggel nem öltönynadrágban jött dolgozni, hanem farmerban, és a szobájában kellett átöltöznie. Persze teljesen véletlenül megint ott voltam. Ott állt elõttem kisgatyában. Gyönyörû izmos lábai voltak, de olyan szõrösek, hogy én még olyat nem láttam. Vastag sötétszõke, göndör szõr. A verejték kivert, szabályosan rosszul lettem, a vérnyomásom 180/120 volt, azt hittem ott halok meg a látványtól. Miután tett-vett elõttem, kicsit szégyenlõsen, megkérdeztem, hogy a popsija is ilyen szõrös-e. Letolta a gatyáját, és akkor megláttam azt, amit már a nadrág alapján is sejtettem, hogy gyönyörü a segge is, és szintén szõrös volt. Mondanom se kell, hogy aznap dolgozni már nem tudtam, annyira megzavart a látvány. Másról nem is tudtam gondolkozni csak a lábát és a seggét láttam mindenhol. Kitört rajtam a pánik, hogy akkor most már meleg vagyok. Gondoltam, egy hét betegállomány majd segít felejteni és kitisztul a fejem. Zsolt nagyon megijedt, hogy valami bajom van. Minden nap felhívott, és órákig beszéltünk mindenrõl vidáman és felszabadultan. Ettõl azonban még rosszabbul lettem. Már minden gondolatom õ volt. Attól féltem, hogy a barátnõm valamit észrevesz, ezért minden nap többször is voltunk együtt. Azért az az idõszak nagyon strapás volt. De semmit nem vettek észre a körülöttem lévõk. Amint visszamentem dolgozni, Zsolt azt mondta, hogy elejét vegye minden további buzi-vádaskodásnak otthon, el kell mennem hozzájuk, és be akar mutatni a szüleinek is. Mivel vidékrõl járt be dolgozni, nem volt egyszerû kiugrani hozzájuk. A családlátogatás megesett, nagyon szimpatikus szülei voltak, a papával sörbarátságot kötöttem. A szülõk pedig megnyugodtak, hogy Zsolt jó társaságban van. Persze, nagyon zavarban voltam végig, amit csak fokozott, hogy Zsolt az apja elõtt állandóan ölelgetett, amit azelõtt soha nem tett. El lehet képzelni, hogy kivoltam. Már a puszta átkarolástól is izgalomba jöttem. Még szerencse, hogy a sört asztalnál ittuk és nem valami kricsniben, ahol állni kell a pultnál. Zsolt meg, miután átöltözött feszes farmerjába és pólójába, és odaült mellém szinte nyomta fel a vérnyomásom. Mikor az apja kiment, azt mondta, hogy nagyon szimpatikus vagyok a szüleinek és most legszívesebben leteperne a földre. Földbe gyökerezett a lábam, és ezután már csak azt vártam, hogy Zsolt menjen el mellõlem, hogy fel tudjak állni a székrõl simán és feltûnés nélkül. Miután a szülõkkel megbeszéltünk mindent, amit ilyenkor lehet, Zsolt kérte, hogy menjek be a házuk emeletén lévõ szobába, mert megmutat nekem valamilyen játékprogramot. Fogalmam sincs már, hogy milyen volt a program, meg mirõl szólt, csak arra emlékszem, hogy Zsolt levette a nadrágját, mondván, hogy nyár van és meleg és mondta, hogy én is vegyem le nyugodtan. Azt gondoltam, hogy ez a fiú becsavarodott, hogy így játszik a tûzzel. A nadrágomat persze hogy nem vettem le. Elképzeltem, hogy a papa érdeklõdve benyit én meg ott vagyok a fián. Zsolt azonban kitalálta, hogy mit gondolok, mert csak annyit mondott, hogy nem jönnek fel a szülei, mert mindjárt elmennek. Leült mellém egy szál pólóban és gatyában és a joystickkel kezdett játszani, miközben a TV-képernyõre szegezõdött a szeme. Egyszer csak a bal kezével megfogta a jobb kezemet és a szõrös combjára tette. Azt se tudtam, hogy most mit csináljak: tiltakozzak vagy kimenjek a szobából. Gyõzött az ösztön. Elkezdtem a szõrös combját simogatni, és egyre feljebb csúszott a kezem, míg el nem értem az egyik golyóját. Erre felszisszent, majd bekapta a fülemet és szenvedélyesen elkezdte csókolgatni. Minden gátlásomat elfelejtettem. Ledobtam magamról a nadrágot, és az ingemet, róla pedig letéptem a pólóját, hátradöntöttem a kanapén és vadul csókolózni kezdtünk. Elõbb a száját, majd a fülét és nyakát csókoltam. Azután lejjebb mentem: a mellbimbójára majd a szõrtelen hasát puszilgattam. Ekkorra már hatalmas volt a farkam. Zsolt ezt észre is vette és lehúzta az alsónadrágom is, mint aki életében nem evett, rávetette magát a farkamra.Elõször csak a makkot simogatta a nyelvével, majd bekapta, ami belefért, ki-behúzta a szájából, jobb kezével pedig a farkát verte. Egyikünk se akart elmenni még. Vadul csókolóztunk és simogattuk egymást. Kértem, hogy feküdjön hasra, mert szeretném a világ - nekem- legjobb seggét megsimogatni. A két kezembe elfért a két kis szõrös gerezd. Ekkor mentem el elõször. Zsolt meg is lepõdött, de mondtam, hogy ez nálam nem probléma, én a napi többhöz vagyok szokva, ne aggódjon. Alig vártam, hogy szétnyaljam a seggét. Zsolt nem akarta engedni, de nagyobb volt benne a vágy, mint a szemérem, így nemsokára már a nyelvemmel hatoltam kis, még szûk lyukába. Próbáltam az újjammal egy kicsit kitágítani, de nem engedte. Leültem és mondtam, hogy üljön velem szembe, az ölembe. És ez a gyönyörü, izmos test ott ült rajtam, a szõrös karok körbefonták a nyakamat, a szõrös combok között pedig ott állt a farkam, amirõl Zsolt alig tudta levenni a szemét. Nagysága és szabályossága teljesen rabul ejtette. Akkor még nem tudtam, hogy ez mekkora összekötõ kapocs lesz az elkövetkezõ idõszakban. Simogatni kezdtem a fenekét és próbáltam a lukhoz egyre közelebb kerülni a kezemmel. Sikerrel, már csak mély sóhajok jöttek belõle a tiltakozás helyett. Hanyatt fektettem és felemeltem a lábait, és csak annyit mondtam, hogy akármi is történik, most szétkúrom. Ideje tiltakozni nem volt, mert gyorsan bent voltam, s a kezdeti fájdalmai után artikulátlan hangok jöttek ki belõle. Egyszerre mentünk el. Soha nem volt addig annyira jó, mint akkor. 2. rész Nem tudom, hogy ki hogy volt az elsõ ilyen alkalma után, de ez lévén az elsõ kapcsolatom a 20-as éveim közepén, nagyon kizökkentett a napi kerékvágásból. Elõször nem is a félelem, hogy mi van akkor, ha megtudják, hanem az élmény újszerûsége az, ami nagyon megváltoztatott átmenetileg. Másnap alig vártam, hogy találkozzunk reggel a munkahelyen. De nem szóltunk egymáshoz, sõt szinte félve néztünk egymásra. Talán attól féltünk, hogy valaki valamit észrevesz, nem tudom, de azért sejtettem, hogy valami olyan történt velem, amit nem lenne nagyon jó megbeszélnem a haverokkal. Bezzeg a nõi hódításokat részletesen kibeszéltük: de tényleg, az utolsó pillanatot is, meg az összes többit, ami elõtte volt. Külön mentünk ebédelni. De annyira el voltam foglalva a saját gondolataimmal, hogy nem is akartam egyelõre beszélni róluk, még Zsolttal se. De azért, ha valami miatt egymás mellett voltunk, pl. az asztalánál álltam meg, szinte szikrázott a levegõ közöttünk a remegõ feszültségtõl. Igy teltek a napok. Naponta bizonygattam magam elõtt, hogy nem igazán történt semmi, csak valamit kipróbáltam, ami nem volt túl rossz. Meg különben is: nekem ott van imádott barátnõm, akivel ezután sokkal több idõt kezdtem el tölteni. Persze, lopva sokat néztem Zsoltra, de õ is kerülte a tekintetemet. Neki sem volt könnyû. Mint utólag megtudtam, nagyon fájt a kis gyönyörû segge még napokkal késõbb is. Ahogy múltak a napok, egyre rosszabb volt, hogy nem beszéltünk és kezdett hiányozni, hogy nem érinthetem meg. Akkor egy kis gonoszságot eszelt ki Zsolt ellenem - késõbb elmondta - elkezdett minden nap nem öltöny nadrágban járni dolgozni, hanem farmerban. Vagy úgy intézte, hogy a munkahelyen öltözzön át és legalább egy nõ lássa a részleteket, vagy abban volt egész nap. Egyik rosszabb volt, mint a másik. Ha látta valamelyik kolléganõm a nagy vetkõzést, akkor azt beszélték egész nap a szobában, ahol ültem, hogy milyen izmos és szõrös lába van Zsoltnak, és hogy mi mindent nem csinálnának vele, ha egyet kívánhatnának. A másik lehetõség az volt, hogy a tényleg jó alakú seggével egész nap ott feszített körülöttem. Egy kis idõbe telt mire rájöttem, hogy én is bejövök olyan nadrágban dolgozni, amelyeket barátnõm nagyon szeretett, hogyha hordtam. Ezek egy kicsit feszültek rajtam, és elöl látszott, hogy mekkora az én kis csomagom, hátul meg formás kicsi hátsóm, ami tényleg volt (nem dicsérni akarom magamat). Ez azután meghozta a nem várt hatását. Másnap a kolléganõim, egész nap azt hajtogatták, hogy milyen jól áll nekem a nadrágom, és hetekig utána még az volt a téma, hogy egy jó seggû hapsival milyen jó lenni. Hát ebben egyetértettünk! Zsolt egészen odalett a látványomtól. Hirtelen minden dolga körülöttem támadt. Alig vártam, hogy valahogy egyedül maradjunk. De hát az nem jött össze sehogy se. A kezdeti vele kapcsolatos bizsergetõ érzés mellett el kezdett hatalmasodni rajtam a félelem, hogy valami olyat kezdek, aminek nem lesz jó vége. Több mint egy hét telt el a szüleivel való találkozás óta, amikor a napi munka végeztével indultunk a kollégákkal haza. Vártuk a liftet, és persze ilyenkor mindenki be akart szállni egyszerre. Én is és Zsolt is ott álltunk egymástól jó távol a lift elõtt, amikor kinyílt az ajtó, benyomultunk, és Zsolt ott is állt elõttem a liftben. A lift tömve lett. Nemcsak, hogy nem fért be mindenki, de még túlsúlyosak voltunk, így valakinek ki kellett szállni. Ideges remegés fogott el. Néha a hetedik emeletrõl gyorsan le lehet jutni a földszintre, ha közben sehol nem kell megállni. Most azonban nem bántam volna, ha legalább egyetlen emeleten megállunk és Zsolt ott marad mellettem. Megálltunk a hatodik emeleten. A lift ajtó kinyílt, de senki nem akart kiszállni, beszállni meg senki se tudott, és arra vártunk, hogy majd csak becsukódik a lift ajtaja. Ekkor Zsolt, aki nekem háttal állt, lassan nekinyomta elõbb a popsiját farkamnak majd az egész izmos hátát mellkasomnak, szinte nekiszorított a lift falának. Hát, nyelni nem tudtam az ijedtségtõl, mert hatása a nyomulásnak kapitális volt a nadrágomban fél pillanat alatt. Ha eddig egy kicsit feszült rajtam a nadrág, akkor most a gombok a sliccén továbbfeszültek... Elfogott a félelem, hogy ha most ki kell szállni a liftbõl, akkor nem tudom mi lesz. Persze, a bal kezemmel közben szõrös karját simogattam, hogy fokozzam a jó érzésemet, majd lassan megszorítottam a kezét. Nem tiltakozott. A félelmem és a jó érzés viszonylag sokáig tartott, mert minden emeleten megálltunk, még ötön, összesen. Közben attól féltem, hogy nem elég, hogy kõkemény a farkam és mivel nem tudott kényelmesen kinyújtózni ezért egy kicsit fájt, de mi lesz, ha ott elmegyek. Hogy ezt megelõzzem, mert éreztem, pillanatokon belül be fog következni, négyjegyû számokat kezdtem összeadni. A megelõzés sikerült. De ki kellett szállni a liftbõl hamarosan. Most tudtam meg elõször, hogy milyen, amikor azért teszem a táskámat magam elé, hogy eltakarjam harcra kész farkamat. Zsolt is kiszállt a liftbõl elõttem, rám nézett hatalmas csillogó szemével megnyalta szája szélét és elindult kifelé az épületbõl. Egy kollégám kezdett hozzám beszélni, így nem tudtam Zsolttal menni, de percekbe került mire munkatársammal két értelmes szót tudtam váltani. Megviseltek a liftes élményeim, mert félelmetesen gyorsan éreztem meg a forróságot a nadrágomban. Ilyet még korábban nem tapasztaltam. Elhatároztam, hogy beszélek Zsolttal, amint lehet. Napok teltek el, de valahogy nem jött össze, hogy beszéljünk. Mivel továbbra is keményen nõztünk külön-külön még az ebédidõben is, ezért nem tudtunk négyszemközt lenni. Egyszer a folyosón beszélgettem, azt hiszem az egyik kolléganõmmel, amikor megállt mellettem vagy inkább közvetlen közelemben. Szinte éreztem forróságát. Megvárta, míg befejezzük a beszélgetést, és azt mondta, hogy szeretne velem beszélni. Egy pillanat alatt gyomromban volt az ideg, Zsolt hangja pedig határozott volt és nem tudtam, hogy mi fog következni. Lementünk egy emelettel lejjebb, ahol le lehetett ülni a folyosón és nem voltak annyian. Egymásra néztünk, de nem tudtunk egy szót se szólni. Csak azt láttam nadrágján keresztül, hogy Zsolt farka egyre nagyobb lesz. Ez villámcsapásként ért, és az enyém is egyre nagyobb lett. Életemben elõször rágyújtottam, mert nem bírtam a feszültséget. (Zsolt ugyanis cigizett). Megbeszéltük, hogy ez így nem megy tovább, mert mind a ketten nagyon féltünk, hogy mi lesz, ha valaki megsejt valamit kettõnk kapcsolatáról. Elmeséltük, hogy mi történt velünk az elmúlt héten, meg minden mást. Csak egyet nem: hogy mi lesz velünk. Ezt egyikünk sem merte szóbahozni. Csak hencegtünk egymás elõtt legújabb nõügyünkkel, amit a hétvégén hoztunk össze. Nem tudom, volt-e már nektek olyan, hogy beszéltetek valakivel, de közben szikrázott a levegõ köztetek és szemetekkel majd felfaltátok a másikat. Valami ilyesmi történt most velünk. Mivel a lényegrõl nem beszéltünk, ezért lelkileg is kielégitetlenül indultunk vissza dolgozni. Engem nagyon megviselt Zsolt jelenléte és hogy nem beszéltünk arról, amirõl nagyon akartunk, csak büszkeségbõl vagy talán félelembõl. A beszélgetés után nem a szobámba mentem, hanem a WC-be, hogy megmossam az arcomat, és egy kicsit lehiggadjak. Nagyon elmerültem a gondolataimban, amikor valaki hátulról átölelt és belecsókolt a fülembe. A hatás felért egy õsrobbanással. Farkam már állt is, és elkezdtem Zsolt szõrös karját simogatni, miközben hol a fülemet, hol a nyakamat csókolta elõbb a jobb oldalon, majd a bal oldalon. Eközben akkorra már álló farkát a fenekemhez dörzsölte és kúró mozdulatokat kezdett imitálni. Hátranyúltam és megfogtam a seggét és masszírozni kezdtem. Csókolóztunk és nagyokat sóhajtottunk. Tudtam, hogy kell valaminek történnie, különben olyan alhasi fájdalmaim lesznek este, hogy rosszul leszek tõle. Bementünk az egyik WC-be, és legnagyobb meglepetésemre Zsolt már a sliccemet gombolta ki nagyon ügyesen és a következõ pillanatban már a farkamat szopta - teljes beleéléssel. Akkora voltam, mint még soha talán. Fejét teljesen rányomtam a farkamra. Szegény majd megfulladt, de nem tiltakozott, mert mint késõbb elmondta, három napja arról álmodott, hogy csak még egyszer az életében leszophasson. Hát most azt tette, és nem tudom, hogy csinálta, de igazi tehetségnek bizonyult ebben (is). Közben kezével a mellbimbóimat dörzsölgette és a szõrös hasamat és mellemet simogatta. Lassan lecsúszott a kezem és felemeltem magamhoz, és vadul csókolni kezdtük egymást nagy szenvedéllyel. Majd leguggoltam és elkezdtem a farkát nyalogatni, miközben gyönyörûen izmos és szõrös combját simogattam. Számba vettem golyóit, aminek egy halk nyikkanás volt az eredménye majd egy nagy, mélyrõl jövõ nyögést hallottam, és Zsolt lassan megfordult. Ismét ott volt elõttem izmos és szõrös, kerek feneke. Csak masszíroztam és élveztem, ahogy a göndör sötétszõke szõr csiklandozta a tenyeremet. Zsolt türelmetlenül szólt, hogy nyaljam már ki, mert mindjárt elmegy és elõtte még érezni akarja a nyelvem a seggében. Ez volt ott a hab a tortán. Körbecsókolgattam a lukát, majd nyelvemmel lassan egyre kisebb köröket írtam le az élvezetek kapujában. Lassan szétfeszítettem az ujjammal a seggét, és nyelvemet olyan mélyre nyomtam, ahogy csak tudtam, miközben simogattam, seggét és combját elöl felváltva. Majd felálltam és ismét vadul egymásnak estünk. Egyszerre mentünk el megint. Zsolt nem gyõzött csodálkozni, hogy hogy jön ki belõlem ennyi minden, de nem vette észre, hogy belõle legalább annyi jött, mint belõlem, ha nem több. Most még jobb volt, mint az elsõ alkalommal. 3. rész A WC-s kaland után komolyan el kellett gondolkodnom arról, hogy most mi is történik velem és velünk. Nagyon felszabadult voltam, hogy három hónap alatt, mióta Zsoltit ismerem, mi minden történt velem. Megismertem valakit, akit soha nem vágytam megismerni, és teljesen kifordította a napjaimat. Ugyanakkor, amennyire felszabadulttá tett, ugyanannyira letaglózott a gondolat, hogy ebbõl nem lehet soha semmi, olyan családi háttérrel, mint amilyen Zsoltnak és nekem volt külön-külön és együtt, meg, hát, az emberek gondolkodása miatt is. Õ egy kemény, macho családból jött, volt egy bátyja és egy húga. Kinézetre Zsolti se volt semmi, de a bátyja ... . Hát, most így utólag azt mondom, hogy õ a klasszikus férfiideál, nemcsak az arca, hanem a testalkata is, a viselkedése pedig gyengéden macho volt. Majd kellõ idõben mesélek róla is. A papa egy olyan férfias hapsi, nem szép, de nagyon kemény darab. Zsolti sem sikerült rosszul. 180 cm magas volt, atletizált nagyon sokáig, így nagyon arányos volt minden tagja. Sötétszõke, szemébe lógó haját és dús szemöldökét, markáns arcvonásait, nagy tenyerét és szép hosszú ujjait, keskeny csipõjét és jó formájú lábait nehéz volt nem észrevenni. Az együttes hatás pedig - én ugyan elfogult vagyok - de full full volt. Én sem voltam rosszul kinézõ, de mellette nem sok esélyem volt, ha ugyanazért a nõért indultunk együtt. Még akkor is, ha akkor barna, nagyon göndör hajam, kék szemem, szintén keskeny csipõm és jó alakom volt. Magasságunk szintre teljesen megegyezett. Kettõnk közül nekem volt jobb a szövegem, de Zsolti olyan eképesztõen kihívóan tudott viselkedni, hogy szinte csodáltam érte. Nála szõrösebb pasival azóta sem találkoztam. Ezt nagyon szégyellte, talán elõttem érezte elõször, hogy ez másoknak mit okozhat. Szóval Zsolti egy igazi jó hapsi volt nekem, aki nagy zöldes szemével mindig mosolygóan nézett mindenkire. Mivel sokáig sportolt, nagyon harmonikus volt a mozgása. Ha pl. elmentünk dizsibe, akkor mindenki meghalt mellettünk. Csak hivatásos táncos maradt mellettünk meg a parketton. Ez lehet, hogy így túlzásnak hangzik, de csak képzeljetek el két fiatal, jó alakú hapsit, akikbõl dõl a hülyeség, és nagyon felszabadultak .... Így nem csoda, hogy majdnem mindent nõt sikerült elõbb vagy utóbb becserkészni. Ezek persze inkább skalpvadászatok voltak, de szenvedélyünk miatt fontos volt, hogy legyen mindig sikerünk. A barátnõk ezt nagyon nehezen viselték. Hatalmas botrányok voltak, havonta egy kis szakítás, azután a menetrendszerû visszatérés. És mindent ment a régi kerékvágáson. Szóval, elhatároztam, hogy - mivel ezt a kapcsolatot, bármennyire is fájt, egyre jobban nem tudtam fenntartani - megszakítom a kapcsolatot Zsoltival. Nem volt könnyû döntés, de nem láttam, hogy mitõl lehetnénk környezetünktõl nem megvetve, általuk elfogadottak lenni. Sehogy. Zsolti nem értette, hogy mi történt. Ugyanúgy viselkedtem, mint addig, csak nem adtam alkalmat semmilyen közeledésre, a sikamlós közeledései elõl kitértem. Viccein nem akartam nevetni, bármilyen jók is voltak. Ez így ment egy hónapon keresztül. Sikeres hárításaimon nagyon felbuzdultam, és úgy gondoltam, hogy akkor ez így menni fog. Úgy éreztem, hogy gyõztem. Már nem gondoltam annyit Zsoltira és az együtt töltött percekre. Próbáltam elhessegetni, mind nagyobb sikerrel azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor karjaim között tartottam. A hatás nem maradt el. Zsolti eleinte nem igazán vette fel kitéréseimet, azt hitte valami új nõ van a dologban. De azért nagyon akarta tudni, hogy hova sietek munka után és mit csinálok hétvégén. Nem akarta elhinni, hogy a gyönyörû barátnõmmel voltam. Azt mondta, hogy ezt nem fogom neki soha bemagyarázni. Pedig így volt. Egy jó idõ után, Zsolti egyre komorabb lett. Többször jött be borotválatlanul dolgozni, amit soha nem tett korábban, annál is inkább, mert erõs arcszõrzete volt, még ha szõkésbarna is. Szemei beesettek lettek. Már nem jött oda hozzám, csak sóvárogva nézett rám egyre messzebbrõl. Nem kezdeményezett beszélgetést se velem, és senkivel sem, ha én is ott voltam. Munka után nem ment rögtön haza, hanem megvárta míg hazamegyek és csak utána ment el a cégtõl. Nappal egyre kevesebb viccet engedett el, viszont nagyon belemerült a munkába. Hát azért anyagi haszna is volt ennek a sok munkának, mert negyedév múlva elõléptették. Az elõléptetése alkalmával rendezett koccintáson csak egy teljesen semleges gratulálommal elintéztem, és úgy éreztem, hogy akkor gyõztem véglegesen. Utólag az elmondásából tudom, hogy ez tette be nála a kiskaput. Zsolti elkezdett fogyni, és halvány korábbi önmaga sem volt már, de hát azért jó hapsi maradt, csak egy kicsit megroggyant. Barátnõje elõtt megjátszottam a tudatlant, hogy én, mint a legjobb barátja nem tudom, hogy mi van vele. Az én kis nõcim, Réka is kezdett aggódni Zsolti miatt. Akkor úgy gondoltam, hogy ennek így kellett lennie ! Így telt el talán két hónap, amikor Zsolti egyszer nem jött be dolgozni. Majd másnap se. És utána se. Mindenki tõlem kérdezte, hogy mi van vele. Én tényleg nem is tudtam, hogy miért nem jött, de nem is értettem, hogy miért tõlem kérdezik, hiszen nekem, akkor már nem volt több közöm hozzá, mint bármelyik másik munkatársamnak. Talán egy hét múlva, hogy Zsolti nem jött be dolgozni, csörgött munka közben az asztalomon a telefon. Felvettem. Zsolti édesapja szólt bele. Azóta is azt gondolom, hogy infarktusközeli állapotba kerültem a pillanat töredéke alatt. Egy szót se tudtam szólni a meglepetéstõl. Szám kiszáradt, szívverésem felgyorsult, tenyerem izzadni kezdett és tényleg az ájulás kerülgetett. Próbáltam laza és könnyed lenni, mint amilyennek megismert, de azt hiszem ez nem nagyon jött össze. Laci bácsi, mert így hívták Zsolt apját, azt kérte, hogy menjek már látogassam meg Zsoltit, mert nagyon furcsának tartja, hogy Zsolti otthon fekszik lázasan, és a legjobb barátja nem hívja fel és nem látogatja meg. Kérdeztem, hogy mi a baja, de azt válaszolta, hogy az orvosok nem találtak semmit nála, és hogy biztos a sok munkától teljesen kimerült. Lehet, hogy hülyék az orvosok, de Zsolti baja nem ez volt, szerintem. De hát én nem az orvosin végeztem, így nem értettem, hogy az orvosok mire gondolnak, amikor általános testi kifáradásról és stresszrõl beszéltek a kimerülés okaként. Laci bá' dörmögõ hangján csak azt mondta nagyon nyugodtan: "Andriskám, kérlek, gyere ki a fiamhoz, nagyon vár téged!" és arra kért, hogy próbáljak az elkövetkezõ napokban valamikor idõt szakítani Zsoltira és menjek ki hozzájuk. Ha kell, bejön értem a céghez munka után kocsival. (Még most is megkönnyezem Laci bá' kétségbeesett kérését.) Laci bá' beszélgetésünk egy-két perce alatt lerombolta addig felépített váramat, amelynek a falai mögé bebújtam Zsolti elöl. Gyõzedelmi érzésem órák alatt eltûnt. Elõre megfontoltan gonosznak éreztem magamat. Azon a délután én minden voltam magam elõtt, csak jó fiú nem. A szégyenérzet másnapra teljesen úrrá lett rajtam. A következõ napon rászántam magamat, hogy kimenjek Zsoltiékhoz. A munkaidõ vége elõtt vagy egy órával elindultam hozzájuk. Még csak kora este volt, amikor megérkeztem a házuk elé. Csöngettem egyszer, majd még egyszer és még egyszer, de nem nyitott senki sem kaput. Hirtelen zördült a kapuzár és egy magas, nagyon-nagyon helyes izmos, szõrös férfi nyitott kaput egy szál bermudában. Nagyon zavarba jöttem, és megkérdeztem, hogy Zsolt itthon van-e. Bólintott és nagy szemekkel rám meredve, csak annyit kérdezett, hogy én vagyok-e András. Mondtam , hogy igen, majd csak annyit kérdezett számon kérõen, hogy mi történt, hogy "kegyeskedtem " kijönni Zsoltihoz. Nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, talán soha ennyire nem. Gyomrom görcsben volt, szám megint kiszáradt. A férfi, aki Zsolt bátyja volt és Tamásnak hívták, bekísért a házba és felmentünk az emeletre, Zsolt szobájába. Benyitott, és beléptünk, majd Tamás gyorsan ki is ment a szobából. Zsoltra néztem, aki ágyában feküdt, azon az ágyon, amely nem kihúzva, elsõ "kapcsolatunk" színhelye volt. Nagyon sápadt volt, de szeme most is mosolygott, mint mindig. Így beesett arccal is iszonyúan jól nézett ki. Nem volt rajta semmi felül, mindkét karja a paplanon volt. - Miért nem jöttél el, annyira vártalak! - mondta, majd folytatta: - Ne mondd, hogy nem értél rá! Egy hete csak azon gondolkodom, hogy mit tettem, hogy ki akarsz rekeszteni az életedbõl. Hát nem vetted észre, hogy csak miattad dolgozom ennél a dög unalmas cégnél? Mi van veled? Találtál valaki mást? Már nem vagyok neked jó? Ekkor láttam az elsõ könnycseppet a bal szemének a sarkában. Azt hittem, hogy ott helyben elájulok. Olyat éreztem, hogy a világ kifordul velem együtt. (Ilyen fordult már elõ korábban velem, hogy a meglepetéstõl lement a vérnyomásom és hirtelen összecsuklottam, ezért egy nap kétszer kellett kávét innom.) Miután a vér kiment a fejembõl, leültem Zsolti ágyának a szélére. Zsolt nagy szemeivel nyugodtan nézett rám, választ várt. Nem tudtam megszólalni még egy jó ideig. Kezét odacsúsztatta az enyémhez, majd megfogta, megszorította és csak annyit suttogott: " Ne hagyj egyedül!" Nem vagyok egy könnyes típus, de folyt a könnyem, elõször csak az egyik szemembõl, majd mind a kettõbõl. Zsolti férfiasan szõrös kezében tartotta kezemet és megszorította. Csak egy szorítást várt tõlem. Csak annyit tudtam mondani, hogy ne haragudj, és ráborultam a mellére. Kezével beletúrt a hajamba és lassan simogatni kezdett, miközben azt suttogta, hogy nem akar elveszíteni. Fejemet felemeltem, odacsúsztam a fejéhez és megcsókoltam. A viszonzás nem maradt el. Megfeszültek izmai és szenvedélyesen magához ölelt. Egy pillanat alatt felelevenedett bennem minden az elmúlt négy hónapból. Szorosan magamhoz öleltem és nyelvemmel behatoltam a szájába, ameddig csak tudtam. Testemet elöntötte a forróság. Zsolti szõrös lábát kiemelte a takaró alól és rátette a hátamra. Eközben kezemmel megfogtam a kezét és mind a kettõt a feje fölé szorítottam. Nem tiltakozott, megengedõ volt. Hagyta, hogy szétcsókoljam a fülét, kiszívjam a nyakát. Nem mondott semmit, csak nagyokat nyögött és azt suttogta: "Csókolj, drágám". Ez volt a kulcsszó. Zakómat ledobtam, nyakkendombõl kiszabadítottam magamat, letoltam a nadrágomat és a gatyómat. Ott álltam elõtte egy szál faszban. Nem érdekelt, hogy a bátyja bármikor bejöhet. Ráfeküdtem Zsoltira, minden porcikáját érezni akartam. Zsolt jobb keze a farkamhoz csúszott és keményen megmarkolta. Balkezét feje fölött tartottam, jobb karjára pedig úgy ránehezedtem, hogy ne tudjon mozdulni. Ekkor éreztem elõször, hogy nem tud mit tenni, moccanni sem tud, ki van szolgáltatva nekem. A smárolástól kifáradt nyelvvel csúsztam a nyakára, hogy össze-vissza harapdáljam, majd lecsúsztam a mellére. Kezét elengedtem, és balkezemmel izmos mellét simogattam. Zsolti nem csinált már semmit csak feküdt és várta a végkifejletet. Elõbb a hasára csúsztam, majd fanszõrzetébe nyomta bele az orromat, hogy érezzem a farkának a szagát. Jobb kezével besegítette a farkát a számba és vadul szopni kezdtem. Zsolti aprókat nyögött, de még mindig nem mozdult. Lassan lecsúsztam a gyönyörû golyóihoz és azokat vettem be számba , majd engedtem kicsúszni õket egyenként. Tovább kalandozott a nyelvem. Semmit nem éreztem csak nagyon sok szõrt és még több szõrt. Lassan felemeltem szõrös combjait, hogy minél közelebb kerüljek a gyönyörünk kapujához. Közben Zsolt bevette a farkamat a szájába, kezével közben úgy szoritotta a faszomat, mintha soha nem akarná elengedni. Lassan kezdtem mozgatni a farkamat a szájában és olyan kellemes érzésem támadt, mint a barátnõm szájában még soha. Ahogy mozgattam, úgy lett a makk egyre nagyobb és keményebb. Szinte döftem a faszt a szájába, de nem tett semmit, csak éreztem, hogy majdnem a torkában vagyok. Nyelvem közben a lüktetõ lukát simogatta. Ez így ment percekig, majd halkan csak annyit mondott: "Kúrjál már szét". Megfordultam és merev faszomat úgy belevágtam a lukába, hogy felordított, de rögtön utána már csak azt ismételgette, basszál, basszál basszál ... Andris! Nem akartam gyorsan elmenni. Ezért kisebb szüneteket tartottam, közben belenyomtam a nyelvemet a fejébe vagy az ajkait harapdáltam. Nem tudom mennyi idõ telt igy el, talán 10-15 perc, majd elkezdtem "járni" benne. Szegény Zsoltinak fájt, de csak annyit kiabált, hogy basszál szét ... . Elõbb õ ment el, majd én rögtön utána. Miután megkapta a beöntést, ráfeküdtem és hosszasan csókolóztunk. Ekkor már sejtettem, hogy nem akarok Zsolttól elválni egyhamar, de valamit ki kell találnom, hogy valahogy együtt tudjak élni ezzel a kapcsolattal. 4. rész Zsolt betegágyában történt hosszú szeretkezés kihozott belõlem olyan brutalitást, amivel korábban soha, semelyik barátnõmmel való kapcsolatomban nem találkoztam. Ez a "férfi gyengédség" nem volt azonos azzal a gyengédséggel, amire egy nõnek szüksége van. És mintha a levegõ is másképpen vibrált volna közöttünk. Most, hogy eldõlt, hogy merre tovább Zsoltival, igazából nagyon boldog voltam. Zsolt is hamar rendbe jött és ismét a régi volt. Sok minden megváltozott a kapcsolatunkban. Azt hiszem õ megnyugodott, hogy "nem marad egyedül" és én is úgy éreztem, hogy valakinek rettentõen szüksége van rám, aki ráadásul az én fullos krapekom. Zsolt nagyon diszkréten úgy körberajongott, hogy szinte állandóan zavarban voltam, fõleg eleinte. Ha társaságban voltunk, sosem ment messze tõlem, és gyakran kutatóan nézett rám, hogy minden rendben van-e velem, ott vagyok-e még. Ha ismeretlennel keveredtem szóba akár a munkahelyen vagy bárhol máshol, távolról figyelt. Hosszabb beszélgetések után mindig odajött hozzám és megtalálta a módját, hogy átöleljen vagy valahogy megérintsen. Késõbb errõl azt mondta, hogy azalatt az egy hét alatt, amíg betegen otthon volt, titokban éjszaka a párnájába sírt el engem. És megfogadta, hogyha megint összejön velem, nagyon fog rám vigyázni. Nem volt ez tolakodó vigyázás, de úgy alakította a dolgokat, hogy ott legyen ahol én és voltam. Eleinte ez furcsa volt, mert én ilyet akkor tettem, amikor belezúgtam egy lányba, és másra se tudtam gondolni csak rá. Akkor még engem a testiség ilyen új formája izgatott nagyon. Érzelmileg még nem kötõdtem közel se annyira Zsolthoz, mint õ hozzám. De ez nem jelenti azt, hogy nekem ne jelentett volna semmit. Én kibírtam egy egész napot, ha pl. dolgoztam, hogy ne menjek át hozzá vagy ne hívjam fel telefonon. Valami nagyon fontos lett azonban: hogy minden nap legalább pár percre együtt legyünk - kettesben. Zsolti lelki kötõdésén túl folyamatos fizikai kapcsolatra törekedett velem, ahogy már meséltem. Nem egyszer elõfordult, hogy a munkahelyünkön, amikor mentem a folyosón és rajtunk kívül nem volt ott senki, Zsolt elkapott, belecsókolt a nyakamba, majd megcsókolt miközben izmos karjával átölelt és szorosan magához szorított. Nagyon jó érzés volt!! El lehet képzelni, hogy mennyire rettegtem, hogy egy ilyen szenvedélyes kitörés alatt és után valaki arra jár és meglát minket. Meg is fogadtuk minden alkalommal, hogy többet ilyet nem teszünk. Már nem is tiltakoztam, amikor a liftben elkapott, sõt. Szinte minden héten legalább egyszer lifteztünk. Nem tudom leírni, hogy milyen az amikor tudod, hogy nem lehetsz valakivel tovább együtt fél percnél a liftben, de indulataidnak nem tudsz megálljt parancsolni és ráveted magadat a másikra. És tudod, hogy mindjárt kinyílik a liftajtó. A betegségébõl való visszatérése utáni elsõ szeretkezésünk is a lifthez kapcsolódik. Mentünk éppen ebédelni, beszálltunk a liftbe. Mindig együtt mentünk a kollégákkal ebédelni akár együtt, akár külön-külön is Zsolttal. Egy ilyen alkalommal elõre mentünk, hogy asztalt foglaljunk a mellettünk lévõ kis étteremben. Én azonban a nem Fszt melletti gombot nyomtam meg, hanem a P-t, a pincét. Ránéztem Zsoltra és többet nem kérdezett. Láthatta, hogy mindjárt kitör belõlem a férfiállat. A pince több helységbõl állt, tele volt irodabútorokkal, asztalokkal és székekkel. Megfogtam Zsolt kezét és behúztam a legtávolabbi szobába, feloltottam a villanyt, az ajtót becsuktam mögöttünk. Ismertem a helyet, mert korábban az egyik kolléganõmmel voltam ott egy kis játékra, még Zsolt elõtt. A szobában asztalok voltak egymás mellett, kiváló hely volt mindenre. Magamhoz húztam ezt a szép fiút, és csókolgatni kezdtük egymást egyre hevesebben. Megfogta a fejem, és keményen tartotta kezével, hogy kedvére csókoljon. Majd megfogta mindkét karomat, a testemhez szorította, szinte moccanni se tudtam, és így csókolta a nyakamat és játszadozott nyelvével a fülemben. Nagyon megrémültem egy felsejlõ felismeréstõl. Élveztem, amikor nagyon keményen hozzám nyúltak és kiszolgáltatva ott voltam a pasim karjai között. A kéjes érzés azonban egy pillanat alatt mindent elnyomott. A kezdeményezést addig elõször Zsolt vette át. Szabályosan letépte rólam az inget, le is szakadt két gombom, amit egész délután nem tudtam a munkatársaimnak megmagyarázni az okát, és mindjárt leltárt tartottak, hogy melyik kolléganõm, hol és kivel volt ebédelni. (Rúzsnyomot nem találtak!) Rábukott a mellkasomra és nyelvével végigcsókolt, a mellbimbómmal játszott sokáig. Nagyon jó volt, soha ilyen korábban. Eközben csak annyi jött ki belõlem, hogy mééééééééég és erõsen tartottam a fejét a mellem elõtt. Az izgalom csúcspontja felé közeledtem, farkam már szinte fájt a gatyámban, alig vártam, hogy kiszabadítsa. Zsolt most elcsodálkozott a farkamon és lassan módszeresen kezdte a tövétõl a végéig nyalni, majd a golyóimat kapta be és masszírozta a szájában, majd bekapta, és csukott szemmel elkezdte szopni. Szívem majd kiugrott a helyérõl, majdnem megint elmentem. Arra kért, hogy üljek fel az asztalra. Levette az ingét, letérdelt az asztal elé és tovább szopott olyan mohón, mint aki nem látott ilyet még soha, de tudta, hogyha egyszer megkapja, akkor ész nélkül tartsa a szájában, ameddig csak lehet. Lassan megint a tökeimet kezdte nyalogatni, majd elkezdett nyelvével lejjebb menni és még lejjebb és még lejjebb. Megfogtam a fejét és megkérdeztem idegenkedve, hogy most mit is akar, merthogy ez nekem nem jó. Zsolt felemelkedett és olyan erõvel kezdett csókolni és ölelt át, hogy levegõt nem kaptam. Lassan elcsúszott a szája a fülem felé és azt mondta, hogy bízzak benne. Majd hanyatt döntött, mindkét lábamat felemelte és kicsit borostás arcát neki nyomta a seggemnek, nyelvével pedig a lukamt kezdte nyalni és próbálta benyomni egyre mélyebbre, miközben kezével a mellbimbómat dörzsölgette. Nagyon jó érzésem lett, enyhe bizsergést éreztem, ami pár perc múlva már nagyon jó érzés lett. Levettem a nadrágomat és Zsolt felguggoltatott az asztalra és folytatta a nyalást, kezével pedig feszítette a lukat, amennyire lehetett. Szóhoz nem jutottam, csak azt tudtam kinyögni, hogy ne hagyja abba. Egyszer csak enyhe fájdalmat éreztem hátul, mintha valaki bedugott volna belém valamit. Ez volt Zsolt középsõ ujja, majd megint ugyanazt a fájdalmat, csak jobban erõsebben (ez volt két ujja egyszerre), de közben nagyon érdekes érzésem volt. Ilyet még nem éreztem soha. Visszafektetett az asztalra, lábamat felemelte és benyálazott farkát lassan belém tolta. Nagyon fájt, lassan kezdett mozogni, majd egyre gyorsult. Izmai megfeszültek és egyre gyorsabban mozgott. Úgy éreztem, hogy szétrepedek. Zsolt teste fényes volt az izzadságtól, majd hirtelen felhördült, farkát kivette belõlem és szétfröcskölte tartalmát. Majd megcsókolt és abban a pillanatban én is elmentem. Ezután rám feküdt és úgy maradtunk mind a ketten, míg meg nem nyugodtunk. A pince-aktus csak addig volt jó nekem, amig tartott. Utána nagyon-nagyon fájt a seggem. Napokig nem tudtam leülni, nagyon rosszul éreztem magamat. A munkaidõ vége elõtt haza is kellett mennem aznap. Szerencsére, nem vett senki észre semmit a kollégáim közül. Zsolti azután egy hétig mondogatta nekem, hogy úgy nézek ki mint akit seggbe kúrtak. Az elkövetkezõ héten a metrón, a buszon és a villamoson úgy éreztem, hogy mindenki engem néz. Nem haragudtam Zsoltra, de tudtam, hogy ez még egyszer nem fog elõfordulni velem. Zsolti látta, hogy nagyon rosszul érzem magamat. Nagyon sajnált. Aggódó szeretettel vett körül. Emlékszem, hogy aznap este jött fel elõször hozzánk, mondván, ha valami bajom lesz, csak õ tudja, hogy mit kell csinálni és hova kell menni. Hát, igen, ez tényleg igaz volt. Arra pontosan emlékszem, hogy két hétig nem voltam képes semmi sexre. Réka nem értette, hogy mi ez a nagy önmegtartóztatás. Mondtam neki, hogy a "nagy lövésre" készülök. Ezt Zsolt találta ki, õ is ezt mondta a barátnõjének korábban. Bejött neki. Nekem is. Zsolti bemutatkozása szüleimnek és testvéreimnek nem sikerült jól. Apám ugyan teljesen oda volt tõle, hogy milyen klassz srác, de anyám meg furcsán méregette. Állítólag, az anyák sok mindent megéreznek a fiúkkal kapcsolatban. Hát nem tudom, hogy megérzett-e bármit is. Csak annyit kérdezett, hogy miért rajong ez a "szép fiú" annyira érted. Én csak értetlenül néztem rá, persze. Még az a szerencse, hogy Zsolt nem kezdett el ölelgetni anyám elõtt! Bátyám, aki egy kisportolt szépfiú, nagyon szimpatizált Zsoltival, mindjárt meg is egyeztek, hogy együtt mennek el fallabdázni. (Tamásra ill. a bátyámra gondolva sokszor eszembe jutott, hogy miért van az, hogy az elsõszülött fiúk sikerülnek a legjobban, és miért nem a középsõk?) Öcsém odavolt Zsolttól, nagyon szimpatikus volt neki és sokat emlegette késõbb is. Ez a látogatás összességében elég volt ahhoz, hogy Zsolti ne jöjjön el hozzánk túl gyakran. Csak akkor jött, ha nem volt otthon senki. Nagyon összejöttünk barátommal, egyre kevésbé tudtam meglenni nélküle. Annak ellenére, hogy egész nap egymás melletti szobában dolgoztunk, egymást hívogattuk telefonon, dúltak az sms csaták - kizárólag pikáns részletekkel és óhajokkal. Nem tudom, hogy mikor dolgoztunk, de már régen nem a munka volt a legfontosabb a napi nyolc órában. Ugyanakkor egyre jobban féltünk, hogy valamit észrevesz a környezetünk, amikor megfeledkezünk magunkról. El is határoztuk, hogy több irányba tereljük el környezetünk figyelmét: A baratnék meg kellett hogy kapják, ami az övéké. E kötelességteljesítés néha nagyon nehezen ment, sõt, volt olyan idõ, hogy becsõdöltünk. Én még csak szerencsés voltam, mert tudtam kire és mire gondolni szeretkezés közben, de Zsolti, nem nagyon tudott mire, hacsak nem a pincebeli eseményekre. Ahogy elmélyült a kapcsolatunk, egyre inkább nagy tehernek éreztük a barátnõi járandóság kiadását. Mindketten tudtuk, hogy a nõkrõl semmiképpen sem mondhatunk le. A rokonok, és ismerõsök sokat láttak együtt barátnõinkkel. A munkatársaink orientálása volt a legnehezebb, mert velük töltöttük a legtöbb idõt. Zsolti, remekül adta elõ a legnaturálisabb részeit nõügyeinek, én kevésbé részletesen, de azt hiszem elég meggyõzõek voltunk. Ahogy kapcsolatunk mélyült, nõügyeink száma egyre csökkent. Se idõnk nem volt rájuk, se igényünk. Viszont annál több idõt töltöttünk négyesben, a barátnõinkkel. Ennél szûkebb körben nem tudtunk nagyon gyakran találkozni. Legszívesebben nem bújtunk volna el a világ elöl, de azt ti is tudjátok, hogy ez simán csak San Franciscoban lehetséges, a magyar city-ben nem nagyon. De mind a ketten nagyon élveztük a veszélyes helyzeteket ! A lebukás veszélye még sokkal érdekesebbé tette kapcsolatunkat. Igazi izgalmat hozott ez a viszonyunkba. Nagyon féltünk az emberek vizsgálódó tekintetétõl, mégis mindig törekedtünk arra, hogy valami veszélyközeli dolgot mûveljünk. Sokat mentünk az éjszakába négyesben. Zsolttal le-le maradtunk Rékáéktól különbözõ ürüggyel, és ilyenkor jól elkaptam vagy a kocsiban vagy egy kapualjban. Sose tiltakozott, mindig készen állt egy kis szexre. Mentünk így el 1-2 perc alatt a kocsinkban, de kapualjakban is számtalanszor. Forrt körülöttünk a levegõ. Nagyon élveztük a helyzetet. Zsolttal nagyon jó volt, hogy egyikünk se akarta azt a gyöngéd szexet, ami a barátnõnkkel meg volt. Ennél egy kicsit keményebb dologra vágytunk, Zsolt egy kicsit ennél többre. És ezt mind a ketten így akartuk anélkül, hogy errõl bármikor is beszéltünk róla. Mivel németül jól beszéltem, évekig éltem Németországban, sokat vettem részt a fonökökkel tárgyalásokon ügyfelekkel, amikor német vendégek ott voltak látogatáson a cégnél. Én a germánokat nem nagyon szerettem, de õk annál inkább engem, mert nem voltam szõke, hanem barna és ráadásul göndör. Mindig legalább ketten jöttek. Egyiküket Jürgennek hivták. Zsolttal meggyõzõdésünk volt, hogy Jürgen tuti meleg. Ez a darab soha nem hagyott békén engem. Mindenféle ötletekkel állt elõ, hogy pl. mutassam meg neki egyedül a pesti éjszakai életet, vagy menjünk együtt német nyelvû színházba. Zsolti jól mulatott, hogy nem tudom magamról levakarni, "hansikát". Mivel Jürgen elég ambiciózus volt, úgy gondolta, hogy ezzel nálam is benyomja magát valami no. 1 vagy 2 helyre. Zsolti sokat szivatott ezzel. A cég kapcsolata közben annyira jó lett ezzel a német beszállítóval, hogy döntés született, vállalatunk képviseletet nyit Frankfurtban, Németországban. Kézenfekvõ volt, hogy én, mint az egyetlen németül jól beszélõ dolgozó menjek ki Fft-ba hat hónapra, segédkezzek a képviselet felállításában. Örömmel újságoltam este barátomnak, hogy hamarosan Fft-ba megyek fél évre. A hatás Zsolton megrázó volt. Rögtön eszembe jutottak azok a napok, amikor a megbetegedése elõtt láttam. A szobámban ült éppen velem szemben egy karosszékben késõn este. Kezét hajába túrta és éppen hátradõlt a székében, amikor elõadtam neki a hírt. Szeme tágra nyílt és csak annyit mondott, hogy ne nagyon szívassam, mert egyébként sincs jó kedve. Miután sikerült elhitetnem vele, hogy ez nem vicc, hanem tényleg komoly, akkor székében elõre dõlt és tenyerébe temette a kezét. Csak azt kérdezte: "El akarsz hagyni?". Sápadt lett, majd egyre idegesebb. Ettõl én is az lettem, de nem tudtam mit csinálni. Kiment a szobámból és átment az övébe. Nem sokkal késõbb utánamentem. Épp egy másnap beadandó munkáját javítgatta. Melléültem. Láthatóan nyugodtabb volt már. Bal kezével megfogta a kezemet, miközben jobb kezével spellchekelte a megirt szöveget. Sokáig ültünk így csendben, egymás mellett. Nem tudtam, hogy mit mondjak, ami megnyugtatja. Nem tudtam, hogy mi a jobb, ha mondok valamit, vagy ha szótlan maradok. Egyszer csak székét közelebb húzta az enyémhez, a gépelést abbahagyta, és fejét a vállamra hajtotta, jobb kezével pedig a jobb combomat kezdte simogatni. Így ültünk egy ideig, egyikünk sem igazán akart semmit szólni, de kezdtem átérezni Zsolti problémáját és nagyon megkívántam. Elkezdtem csókolgatni a fejét, a fülét, az arcát. Hagyta, hogy csináljak, amit akarok, kívánta az érintésemet. Éreztem forró leheletét arcomon. Egyre jobban szorította a kezemet. Balkezemmel hol az arcát, hol szõrös karját simogattam. Lassú érzéki csókolgatásom szenvedélyes smárolásba csapott át. Felálltam a székemrõl és ráültem az iróasztalára. Lábamat egy kicsit szétterpesztettem és fejét belehajtottam az ölembe. A farkamon érezem hamarosan forró leheletét. Fel akarta emelni a fejét, de nem engedtem. Lassan elkezdte kigombolni a sliccemet, benyúlt a nadrágomba, és masszírozni kezdte a farkamat, majd bevette a szájába és szopni kezdett, szõrös karját pedig a combomon hagyta. Ritmusosan mozgott a feje a farkammal a szájában. Nagyon jól szopott, szinte kiszívta belõlem az ideget és õt is nagyon megnyugtatta. Egyre élénkebben mozgott a feje. Hátradõltem az asztalon, hogy még jobban élvezzem, hogy a Zsolt, a nõk álma, a körülrajongott fiú, az izmos és szõrös férfi este 7-kor a munkahelyén az iróasztalán fekvõ barátjának a farkát szopja mély beleéléssel, nyelvével egy nagy farkat kényeztet. Nem sietett el semmit, mind a ketten nagyon élveztük az elnyújtott szopás örömeit. Egyszer csak azt mondtam, hogy felhívom Rékát, hogy elmondjam neki, hogy hamarosan elutazom fél évre. Zsolt csak annyit mondott, hogy úgysem merem megtenni. Tárcsáztam, a telefon becsöngött, és Réka felvette a telefont. Örömmel újságoltam el neki, hogy elmegyek nemsokára - Frankfurtba - fél évre. Réka se volt boldog Zsolthoz hasonlóan. Sirva fakadt. Nem nagyon tudtam mit mondani, mert közben a barátom nyalogatta a farkamat, ami az élvezettõl egyre nagyobb lett, a makkon a bõr már teljesen megfeszült. Inkább nem szóltam, és hallgattam Rékám kétségbeesett szavait, miközben csak azt éreztem, hogy minden vér a fejembõl a farkam felé áramlik. Egy halk nyögés és beleélveztem Zsolt szájába. Zsolti csak nyelt, majd hirtelen kivette a szájából a farkamat és még egy csomó anyag az arcára ment, amit azután mind a két kezével szétkent az arcán. A telefont le kellett tennem, elbúcsúztam Rékától. Lecsúsztam az asztalról és vad csókolódzásba kezdtünk. Majd Zsolt felállt és a szobában, egy szekrényajtó mögé rejtett mosdóhoz ment, hogy lemossa kezét és arcát. Mögé léptem és simogatni kezdtem a seggét. Nem mozdult. Nagyon beindultam. Begerjedt farkamat már hozzá is dörzsöltem kis fenekéhez. Nem éreztem semmi ellenállást. Lassan elõrecsúsztattam a kezemet a sliccéhez és elkezdtem kigombolni a nadrágját. Letoltam a nadrágját és ott volt megint elõttem kis izmos segge és szõrös combja. Combjait kezdtem csókolni, érezni akartam bõrének az illatát. Az egész arcomat belenyomtam dús szõrrel boritott combjai közé, érezni akartam ahogy a göndör szõrzete arcomat simogatja. Nyelvemmel a nadrágon keresztül elkezdtem körbenyalni a formás seggét, ami hamarosan átment gyengéd harapdálásba.Csak Zsolt hangos lélegzetvételét hallottam és azt vettem észre, hogy karjaival kitámasztja magát a mosdókagylóhoz. Lehúztam az alsónadrágját, szétfeszitettem a kezemmel a lukát és szenvedélyesen nekiestem. Próbáltam minél jobban belényomni a nyelvemet és nyalogatni belülrõl, miközben megpróbáltam mind a két hüvelykujjamat belényomni. Zsolti széjjelebb tette a lábát és kinyomta a seggét, hogy jobban hozzáférjek. Sikerült mind a két ujjamat belenyomni. Lassan felálltam és megnyálazott farkamat lassan Zsoltiba toltam. Lassan nyomultam, kezemmel közben izmos mellét simogattam. Egyik kezével elengedte a mosdókagylót és megfogta a kezemet. Lassan elkezdtem mozogni benne. Éreztem, hogy megfeszül a fenékizmom, Zsolt pedig szabadon enged magába. Tövig nyomtam a faszomat az imádott férfiba, majd hirtelen mindkét kezemmel mellkasánál fogva magamhoz húztam. A mosdó fölötti tükörben egymást néztük kúrás közben. Nagyon jó volt. Zsolt teljesen elengedte magát és átadta magát a legnaturálisabb élvezeteknek. Ütemesen mozogtam benne egyre gyorsabban. Mind a ketten egyre artikulátlanabb hangot adtunk ki magunkból, és lassan fényleni kezdett felsõtestünk az izzadságtól. Egyre jobban csúszott a kezem a izzadságtól nedves izmos mellén és hasán. Zsolti farkához nyúlt és elment, abban pillanatban én is. Magamhoz szoritottam és csókolni kezdtem a nyakát és fülét, amig mind a ketten meg nem nyugodtunk. Zsolti azt suttogta hogy az volt eddig a legjobb. Nekem is. Hazafelé menet megbeszéltük, hogy az egyik szombat este ketten elmegyünk valahova egy nagyot szeretkezni. 6. rész Sokat foglalkoztatott mind a kettõnket, hogyan töltenénk el egy szombat estét/éjszakát kettesben. Rengeteg ötletünk támadt: kimegyünk egy görbe éjszakára Bécsbe, eljön Zsolt hozzánk vagy elmegyek hozzájuk és egy nagyot szexelünk, elmegyünk egy motelbe, és egy nagyot baszunk, elmegyünk egy buliba, ahol nem ismernek minket, és ott valamit alakítunk. A tervezgetés nagy izgalommal töltött el mind a kettõnket. Egy volt a fontos, hogy félelem nélkül legyen jó pár óránk szeretkezni szabadon, úgy, hogyha kell, akkor szabadon ordíthassunk, hörögjünk, nyögjünk és beszélgessünk, ha úgy tetszik. Elsõ volt, hogy a barátnõket leszereljük. Amikor kezdett kikristályosodni, hogy melyik szombaton lenne a görbe este, akkor az azt megelõzõ hét elején elkaptuk a nõket és rendesen szétkúrtuk õket, én legalábbis ezt tettem, Zsolti is, de mint késõbb elmesélte, nem voltak ezek nagy menetek, mert csak én jártam az eszébe, és az elkövetkezõ eseményekre gondolva, csak nehezen tudta teljesíteni baráti kötelezettségeit. Egyben megállapodtunk: elsõ közös esténk elõtt öt nappal már nem szeretkezünk a barátnõinkkel, hogy tovább fokozzuk meglévõ gerjedelmünket. Ez az öt nap nagyon kemény volt, különösen az utolsó két nap. Teljesen full lettem szombatra. Végül az utolsó pillanatban, abban állapodtunk meg, hogy elmegyünk este négyesben moziba, utána pedig megpattanunk, miután az asszonyokat hazavittük. Így is történt. Mozi után mind a kettõnk hazaszállította barátnõjét, majd találkoztunk este 10-kor. Zsolt jött értem kocsival. Elindultunk Harkányba, a gyógyfürdõbe. Megnéztem, hogy nincs-e éjszakai fürdõzés, és van-e nemzárt melegvizû fürdõmedencéje. Kb. este tízkor indultunk kocsival Pestrõl, és két óra múlva már lent is voltunk. Az egész út alatt sokat beszéltünk, nagyon jó kedvünk volt, mind a ketten éreztük, hogy nagyon jó dolgok fognak velünk megtörténni. Zsolti tudta, hogy mennyire be vagyok indulva izmos és szõrös lábára, ezért a kocsiban levette a nadrágját és egy szál szûk fehér pólóban és fürdõnadrágban ült mellettem végig az úton. Cserébe arra kért, vegyem le a pólómat, hogy láthassa szõrös mellkasomat és hasamat. Egész úton félig merev volt a farkam, pusztán a szõrös combok és Zsolt szõrös karjainak a látványa izgalomba hozott. Mivel én vezettem, nem nagyon tudtam foglalkozni vele fizikailag. Meg azután elég gyorsan mentünk, mert én nagyon szeretek száguldani, Zsolt ilyen szempontból sokkal óvatosabb volt. Zsoltiék kocsijával, egy céges, fullos Audival mentünk, nyomtam a gázt, ahogy lehetett. Csak azért mentünk talán 150-nel és nem többel, mert féltünk a rendõröktõl. Dunaújváros elõtt váratlanul meg is villant az út mentén egy lámpa. Mind a ketten csak egyre tudtunk gondolni, hogy most megbüntetnek, elveszik a jogosítványomat, és nem tudunk továbbmenni, és akkor annyi a ma estének, meg hát, mit mondunk Laci bácsinak, hogy mit kerestünk a 6-os úton. És akkor jött a szerencse a segítségünkre. Megálltam a kocsival, és egy olyan rendõr világított be a kocsiba, hogy, így utólag ott azonnal be kellett volna vállalnom. Persze, akkor Zsolti mellett ez eszembe se jutott. Ez az ember valami gyönyörû volt. Egy izmos kar nyúlt be a papírjaimért, és valami olyan férfias és szép arca volt a srácnak, hogy nem tudtam levenni róla a szememet. Zsolt is csak bámulta. Semmit nem kérdezett, megnézte a papírokat majd bevilágított a kocsiba, jól megnézte Zsoltot majd rám és a mellemre világított, és azt kérte, hogy nyissam ki a csomagtartót. Kiszálltam, hogy megmutassam neki az üres csomagtartót. A kocsi hátuljánál megkérdezte a rendõr, hogy hova megyünk, mondtam, hogy szórakozni Pécsre, a haverokhoz. Rámnézett és azt mondta, de tényleg, hogy ilyen fiúkkal, mint én és a barátom õ is belemenne az éjszakába. Ez volt az ötperces beszélgetés zanzásitott változata, miközben Zsolti bent ült a kocsiban. Visszaszálltam a kocsiba, majd a faszi még egyszer bevilágított Zsoltra és a mellemre és azt mondta, hogy "Érezzétek magatokat nagyon jól!". Megkönnyebbültünk mind a ketten. De Zsolt kíváncsian kérdezte, hogy mirõl beszélgettünk olyan sokáig a csomagtartónál. Azt mondta, hogy biztos annyira tetszett nekem a faszi, hogy majdnem nem is akartam visszaszállni a kocsiba. Talán Paksig azt bizonygattam, hogy nem is igaz, amit mond, és csak õ számit, senki más. És ez tényleg igaz volt. El is gondolkodtam, hogy milyen szerencsés lehetek, hogy itt ül mellettem egy mindenki által nagyon helyesnek mondott férfias fiú, akinek lötyög az izom a mellén, izmos a karja és a lába, jó fej és nagyon jó az agya is. Ráadásul olyan szõrös, ami nekem nagyon bejön, és ez mosolygó szemû és szelíden macho fiú annyira oda van értem, amikor azt kaphatna meg, akit akarna. Ezzel nem akarom lebecsülni magamat, nekem is voltak erõsségeim, de hát akkor is, ugye értitek. És ez a srác volt féltékeny, mint az állat. Nem olyan sokára meg is érkeztünk Harkányba. Nem nagy a város, így gyorsan meg is találtuk a fürdõt. Ahogy közeledtünk a fürdõhöz, izgalmunk egyre fokozódott, a faszom már állt. Zsolti lassan simogatni kezdte és be is nyúlt a gatyámba, hogy kezébe tudja venni. Zsoltinak kapcsolatunknak ebben a részében is több kedvenc száma volt, de három számot nagyon szeretett, amit számtalanszor meghallgatott CD-n. El is nevezte oket Andris-számoknak. Még a 80-as években volt egy együttes, Laid back. Biztos, ismeritek, volt több ismert számuk. Nem volt ez nagy együttes és a számok se a pop, a hardrock vagy a techno klasszikusai nem voltak. Szóval, Zsolt ezt a cd-t teljesen hozzám kötötte gondolataiban, a cd-rõl is három számot. A számok szövege olyan volt, hogy ezeknél mindig rám gondolt, akár szomorú volt, akár vidám. Ezzel az albummal kergette családját ki a házukból, mikor már vagy százszor meghallgatta. Ez a három szám: Az Elevator Boy (liftes fiú !!!!!) , de ennek is a refrénje: "� I'm an elevator boy, I'm an elevator boy, I'm an elevator boy, � I'm going up, I'm going down � Take me to the top, Take me to the top, Take me to the top �". A másik szám a High Society Girl, ennek pedig a kezdõ sorai: " I can't stand waitin', I can't stand waitin' for you, I can't stand waitin', waitin' for you, You've got to let me know, you're serious about it You've got to let me know, I can count down on you �" A harmadik szám a Sunshine reaggie számának a bevezetõ sorai: "Gimme, gimme, gimme just a little smile, Gimme, gimme, gimme just a little smile, That's all I ask for you, We've got a message for you �" és akkor Zsolt bekiabálta, hogy I love you. Egyszerû számok voltak ezek, de mindig nagyon meghatott, ha láttam, hogy mennyire örül, ha hallja bármelyiket is. Harkányban más csak ez bömbölt a kocsi hangszóróiból, a hangulatunkat igy is megalapoztuk, ha még kellett egyáltalán. Megálltunk a fürdõ parkolójában, felöltöztünk és egy nagy fürdõlepedõt vettem ki a csomagtartóból. Amikor elindultam a csomagtartótól a fürdõ kerítése felé, Zsolti a kocsi oldalához döntött, és olyan erõvel kezdte le csókolni a nyakamat, majd kezdtünk smárolni, amit eddig nem éreztem még benne soha sem. Közben feltolta a pólómat és szõrös mellemet kezdte nyalogatni, csókolgatni. Hirtelen felemelte a fejét, rámnézett és azt mondta, hogy csak én kellek neki. Ajkát a számhoz szorítottam, majd a fülébe suttogtam, hogy õ nekem az egyetlen, akiért érdemes minden reggel felkelnem. Bemásztunk a keritésen és egyenesen a fedett, de oldalt nyitott melegvizû medencéhez mentünk. Késõ este volt, a víz meg volt világítva. Már hideg volt a levegõ, ezért a gõz nagyon jól látszódott a víz fölött, amely eltakart jótékonyan mindent, így messzebbrõl semmit se lehetett látni, hogy mi van a vízben vagy a medence mellett. Ledobtunk magunkról a ruhát az ott lévõ faágyak egyikére és csendben bementünk a vizbe. Vigyáztunk, hogy ne csapjunk zajt, és ne vonjuk magunkra az éjjeliõr figyelmét. Nagyon jó meleg volt a víz. Úsztunk pár tempót, és Zsolt már is ott volt mögöttem. Átkarolta mellkasomat és lágyan megcsókolta a nyakamat. Kiúsztunk a medence szélén a vízben lévõ padhoz, ráültünk és nyelvemmel ajkait kezdtem nyaldosni, majd apró csókokkal borítottam arcát és nyakát. Bekaptam fülét és megpróbáltam fülébe dugni a nyelvemet, amilyen erõvel csak tudtam. Zsolti füle ugyanis nagyon érzékeny volt, imádta, ha bármit is csinálok vele. Ráültem a lábára és kifeszítettem kezemmel a karjait és hozzányomtam a medence széléhez. Harapdálni kezdtem a jobb majd a bal vállát és a bicepszét. Kezét a számhoz emeltem és egyenként leszoptam az ujjait. Húúúú, ettõl teljesen rosszul lett. Az élvezeteket már alig tudtam fokozni, mert a farkam kõkeményen állt már az elsõ ölelés óta, de mintha a keményedésnek nem lett volna határa, ami nem igaz, de mégis úgy éreztem, hogy soha az életemben még ennyire nem voltam beizgulva. Zsolt felült a medence szélére úgy hogy lába vizbe lógott. Ismét elõttem voltak azok a már addig is sokszor megálmodott szõrös lábak, vastag szõrös vádlija, és izmos, göndör szõrrel vastagon borított combja. Combjai között pedig áll elõttem formás fasza, nagy golyói pedig közvetlenül alatta. Nekiestem a tökeinek. Óvatosan bekaptam elõbb az egyiket, majd a másikat, végül mind a kettõt. Hogy jobban hozzáférjek, széttoltam a lábait, hogy térdelve még jobban hozzáférjek. Elõbb a nyelvemmel, majd a számmal lassan feljutottam farkának a tövétõl a makkig sokszor, és lassan bekaptam a makkot, hogy addig nyomjam a faszát a számba, amíg csak tudtam. Szétszoptam a farkát. Idõnként felnéztem az arcára, szeme végig csukva volt és nagyokat sóhajtott. Váratlanul felálltam és farkát a szájába toltam, hogy végre szopja nagyra nõtt feszes faszomat, amelyet annyira szeretett. Szemét továbbra is csukva tartotta és elkezdett a makkomon játszani a nyelvével. Lassan kihúztam a faszomat a szájából, és a fülébe kezdtem dugni, majd az arcához és a nyakához dörzsöltem. Mind a ketten nagyon élveztük, Zsolti azt suttogta, hogy ne hagyjam abba. Visszamentünk a vizbe és feltérdelt a pasim a vízben a padra. Hátulról bedugtam a lába közé a faszomat, és húzogatni kezdtem egyenletesen lassan. Még mindig mintha nõtt volna a faszom vagy csak keményedett, de már szinte fájt, hogy nem történik vele valami. Zsolti segge a meleg vízben jól kitágult, két ujjamat minden erõlködés nélkül belenyomtam a seggébe. Megforgattam ujjaimat benne, Zsolt sürgette, hogy a basszam már meg és ne szórakozzam már ott hátul. Hirtelen belenyomtam farkamat a seggébe, felszisszent majd azt lihegte, hogy na végre és most már basszam meg nagyon és ki se menjek belõle. Lassan ki-be húztam a faszt, hogy minél jobban élvezzük, de még nem akartam elmenni. Nem tudom, hogy meddig voltam benne, de tövig nyomtam belé a faszt, hogy eddig még nem látott mélységekre jussak el. Amikor nagyobbat löktem rajta, egy kicsit mindig felszisszent, és azt ismételgette, hogy basszál mééééég, basszál mééég. Minden tõlem telhetõt megtettem. Elmenni még nem akartam. Jó idõ múlva a medence szélén lévõ ágyakon folytattuk addigi él




Ajánló

Én legyek mondjuk Kitti. Van egy barátnőm, most legyen Anna, akivel már nagyon régóta ismerjük egymást, vele osztom meg gondomat-bajomat, minden titkát ismerjük a másiknak. Kivéve egyet. Ö nem tudta, hogy vonzódom hozzá. Abban az időszakban kezdett alakulni valami egy sráccal, és már meg is beszéltük a randi időpontját, de én azelőtt sohasem csókolóztam. Emiatt nagyon féltem, ezt elmondtam a barátnőmnek is, és azt mondta viccesen, hogy majd ö megtanít. Meglepődt...

Egy valós történet

Nancynek hívnak. Történetem életszerű, szüleim elváltak, én anyummal maradtam és új helyre költöztünk, mivel az előző házunk apunál maradt. Az új ház kiesett a város központjától, csendes környezetben volt, barátságosnak vélt szomszédokkal találkoztunk első nap. Kellett 2-3 nap, mire bepakoltuk a házba a dolgainkat, beköltöztünk. Sokan segítségünkre siettek, köztük egy igen kedves fiatal srác. Jövőre végzek a középsulival, most persze szokhatom meg az...

Lányos kaland

Nekem az első élményem az egyik nyári szünetben volt. Átmentem az egyik osztálytársamhoz, Patrikhoz akinek van egy testvére is de ő és a szülei elmentek autót vásárolni. Játszottunk, majd azt éreztük hogy nagyon meleg van. Levettük a pólót és a nadrágot. Csak egy boxer volt rajtunk. Mindkettőnknek kidomborodott a farkunk a boxerből de próbáltuk rejteni hogy nézzük egymást. Később hívtak a szülei hogy nem jönnek haza másnap reggelig mert nagy vihar volt. Én pe...

Itt a vakáció

Ketten éltünk az apámmal, miután anya elhagyott minket, csak ketten maradtunk. Apa tisztességesen nevelt engem és lehetõségeihez képest mindent megadott nekem, amire csak szükségem volt. Mindig felnéztem rá, Õ volt a példaképem. Mindig remek tanácsokat adott nekem. Vicces, érzékeny, bolondos, fiatalos ember volt. Magas, nagyon magas, közel két méteres férfi volt az apám, sötét fekete, dús haja és óriási barna szemei voltak, szimmetrikus arca, rossz fiús vonásokkal...

A legjobb estém apával

Lorennel elmentünk egy este vacsorázni arra a helyre melyet Josh ajánlott nem régibben. Szolid, egyszerű berendezés és egy rózsa az asztal közepén, amely ad egy romantikus bájt az egész helynek.
- Annyira örülők, hogy elhoztál ide. – mondta Loren és megfogta az asztalon a kezemet.
- Szeretlek. – mondta, én pedig felé hajolva megcsókoltam, majd szétváltunk egy ismerős hangra.
- Sziasztok! Látom kezdtek bemelegedni pedig még csak most fogtok rendel...

A számla egyenlítése


Szex linkek, ingyenes szex oldalak