Két vörös leszbi a dutyiban



Már vagy fel órája lekerült rólam a bugyi és ha megemeltem kicsit a fejem és felnéztem, mert különben meredten a plafont bámultam, csak a szemöldökét láttam a csajnak. Képtelen voltam kiverni a fejemből azt a mozzanatot, mikor hazafelé menet, meggondoltam magam. Nem akartam, hogy feljöjjön, csak kicsit incselkedni akartam, de most nem tudok jelen lenni a szituban. Olyan érzésem van, mintha mindketten a plafont fixíroznánk, mintha mindketten gépek lennénk, pedig belül, hangtalanul, csak én küzdök a szenvedély hiányával. Merengésemet megszakítva szemöldökével közeledik és tekintetével befurakodik, nyilván kiszúrta, hogy standbay üzemmódban vagyok. Igen, tuti, hogy észrevett valamit, mert már öltözködik. Huhh lehet meg kéne mozdulni, azonban csak a szememmel követem mozdulatait, de inkább be is csukom, biztos kitalál egyedül is az ajtón, hiszen csak egyenest kell mennie. Kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés...

Hirtelen minden zaj, motoszkálás megszűnik. Minden olyan gyorsan történik, nyilván rutinos már az effélékben a másik. Sötét van, a hajnal fénye még kevés, hogy láthatóvá tegye a szobát. Nem tudom hol van és semmi zaj nem támad. Szóval egy helyben áll és arra vár, hogy megmozduljak, vagy ellenkezzek, de eldöntöm, hogy meditálni fogok. És kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés kilégzés, belégzés...
Mivel már rég cserben hagyott az időérzékem, nem tudom eldönteni, hogy mennyi ideje szűnt meg a lámpa és mióta idegesíthetem azzal, hogy nem mozgok. Még nevetgélni is elkezdek, hadd húzzam tovább az idegeit, sőt, még hahotáznék is, amennyiben nem lenne betömve a szám egy zoknival, amit csak remélni tudok, hogy a sajátom és nem az idegen nőé. Gondolkodni kezdek és kicsit fel is ébred bennem a vágy, hogy megmozduljak, hiszen egészen kényelmetlenül heverek az ágyon. Hason fekszem, hátul összekötött két kezemet mozdítani se tudom, lábaim oda vannak kötözve az ágy két végéhez. Tulajdonképpen akármit megtehetne most velem, mert kiabálni úgy se tudok. A csendből ítélve ő se mozog, de biztosan itt kell lennie a közelben. Mint valami rossz sakkjátszma, ami a matt előtti utolsó lépéseinél megreked. Mert hiszen mindketten várnak, ez a kiszámíthatatlanság. Talán mindketten más reakcióra számítottunk egymás részéről. Most hidegháború van. Az nem lehet, hogy meg se mukkanjak arra, ha megkötöznek és betömik a számat, ráadásul hasra fordítva hagynak széttárt lábakkal. De én azért se mozgok, nem veszek tudomást kényelmetlen helyzetemről, egyszerűen nem figyelek oda újabb meditációba kezdek. Kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés...
Később kinyitom újra a szemet, kissé tisztul bennem az akarat a megmozdulásra, de gyorsan újra lezárulnak a szemhéjaim. Kavarog bennem a fegyverletétel gondolata, mert tovább nem tudom figyelmen kívül hagyni tagjaim állapotát. Mindenem zsibbad, főleg a nyakam. Vajon mi járhat a másik fejében és miért nem csinál velem semmit. Még az is lehet, hogy a fotelben alszik, mert ö is elfáradt a semmit tévesben. Ha megmozdítom a nyakam, vagy valamilyen mozgást végezek, egyrészt felébresztem a másikat, másrészt feladom a mérkőzést. Magamban eldöntöttem, hogy azzal nyerem meg a szitut, ha nem reagálok semmit a lekötözésre. Meg se moccanok, nem adok ki hangot, nem ellenkezem, hanem úgy csinálok, mintha észre se venném. Megvárom mi következik, mert valaminek következnie kell lassan. Az nem lehet, hogy az egész éjszakát zoknival a számban töltsem mozdulatlanul. Meg kell mozdulnom mert már nagyon faj mindenem, de még nem adom fel.
Na még egyszer, kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés belégzés...
Kezd kivilágosodni, bár csak a pálmát látom a sarokban bal szememmel, a másikon gyakorlatilag rajta fekszem. Komoly mozdulatok szükségesek hogy mindkettővel szemlélődjek. A fotel, amiben a másik alszik, pont mögöttem van. Hosszasan elmélkedek meg tudom-e fordítani úgy a fejemet, hogy az hangtalan legyen, de egyelőre nem kockáztatok, várok, míg teljesen kivilágosodik, akkor úgy is jobban latom majd. A zsibbadás görcsé fajul a következő egy órában, de még mindig tengődök a fejfordításon. Kivilágosodik és a forgalom zaja kezd felhallatszani az utcáról. Hirtelen mozdulattal a fotelra szegezem tekintetemet, de üres. Nincs ott. Elfog a páni hangulat, kapkodom ide oda a fejemet, de ebben az üzemmódban, csak csíkokat latok a térből.
Pálma, üres fotel, pálma, üres fotel, pálma, üres fotel.
Most már sokkal bátrabban mozgok, hiszen elveimet feladva, pánikba estem, felemelem fejemet és amennyire lehet, körbepásztázom a terepet. Tök üres. Egyetlen élőlényként a pálma van csak jelen. Egyedül vagyok a rám törő gondolattal, hogy önmagammal vívtam, ki tudja már milyen hosszú ideje állóháborút a képzeletbeli játszótársammal, aki már rég lelépett.
Kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés, belégzés...




Ajánló

A történet igaz de senkinek sem kötelező elhinni végülis nem az a célom hogy bárkit is meggyőzzek. Előzményként annyit kell tudni rólam hogy nem Mo-n születtem nemrégóta jöttem Erdélyből tanulni.
Történt ugyanis ezelőtt 8 évvel hogy kis falusi fiucska voltam aki a szexről még azt sem tudta micsoda még sehová nem nőtt egy szőrszál sem sőt még azt sem tudtam hogy magamnak is tudok örömet szerezni. Ebben a kis faluban - ezt csak azért irom hogy valamennyi...

Fesztnyitva homoszex

Mindig is imádtam a legénybúcsúkat, és látni, ahogy a lányok táncolnak a férfiaknak, és a vőlegénynek, ahogy egyenként szabadulnak meg a bestiák ruházatuktól. Aztán jön a játékos szex része a dolognak, amikor már az elején, a vőlegénnyel együtt a barátoknak áll a dákója.
A vőlegényt kínozva kényeztetik, nyalják, krémezik, olykor tejszínhabozzák, hogy a végén óriásit élvezzen, természetesen a közönséggel, azaz a barátokkal együtt. Efféle le...

Jóapa legénybúcsúja

2002 nyara volt a leggondtalanabb idõszak az életemben. Júliustól otthon tanyáztam a szüleimnél, írtam a szakdolgozatomat, strandra jártam, napoztam. És amikor csak kedvem kerekedett rá, férfiakkal találkoztam.

Minden kedden fix programom volt. Déli egy órakor elindultam görömbölyi házunktól, és könnyed húszperces gyaloglás után elérkeztem a Hejõcsaba és Miskolc-Tapolca közötti senkiföldjére, dombos, erdõs területre, ahol a cementgyár egy poros k...

Köcsögverés a gyárnál

Anett egész jó kis csaj. Bögyös, nagy seggû és imád baszni. Én meg vele. Egy reggel arra ébredtem, hogy mindjárt elmegyek és nagyon jól szopja a farkam, de meglepetésemre nem õ volt, hanem a fia, Dávidka.


Dávid vizsgára tanul, kérte Anettet, hogy maradjon itthon másnap. Anyja belement, mert szart rá az egészre. Neki csak kolonc volt a gyerek. Engem meg nem zavart. Este szokás szerint alaposan megbasztam Anettet, amit a gyerek néha végignézett az aj...

Nõm fia leszopott reggel ezért meg is basztam

Sziasztok! Julcsi vagyok, 43 éves, érett nő. Fiatalosnak mondott, a testem feszes, naponta járok futni, szoliba, a melleim hetykén állnak még mindig, drága anyámtól örököltem. Mindig is kis melleim voltak, a szülés után sem ereszkedtek meg. Harminckettőnek nézek ki maximum.
Történt egy péntek délután, hogy a férjem, és az öcsém elmentek horgászni, sátrat is vittek, ottalvós horgászatot tartottak. A gyerekeimnek programja volt, így Sárika, az öcsém feles...

Szüret a sógornőmmel


Szex linkek, ingyenes szex oldalak