Unga bunga



A tábor jutalomtábor jellegénél fogva elég vegyes összetételû volt, minden évfolyam képviseltette magát, s a nagy suli miatt is az ürgék fele sem ismerte egymást. Vagyis néhányan persze igen, de a többséget legfeljebb látásból lehetett beazonosítani. Az egyik elsõévesen már korábban is megakadt a szemem, ami elõször fõleg annak volt betudható, hogy meglepõen hasonlítottunk egymásra. Persze õ egy évvel fiatalabb kiadásban, s mi tagadás, összképében sokkal csinosabb is volt, mint jómagam. Barna haj, nagy, melegbarna szemek, a közepesnél s nálam valamivel alacsonyabb, arányos termet, de dacára annak, hogy nem a leggizdább kiszerelésû teste volt, valami párducszerû ruganyossággal és puhasággal mozgott; amit magam is megpróbáltam utánozni, nyilván a létezõ legsutább eredménnyel. S mindenekfelett olyan aranyos, huncut mosolya volt, ami már az óraközi szünetekben is messzirõl odavonzotta a tekintetet...
Óvatos visszafogottsággal örvendtem meg akkor, amikor kiderült, hogy a szálláson egy szobába kerülünk. Én is egy osztálytársammal álltam össze, és õ is hozta a sajátját, de mivel mind a "kisebbek" közé tartoztunk, így elég egyértelmû volt, hogy összemotyózunk az egyik négyágyasban a kollégiumban. Így legalább kimaradtunk a felsõbb évesek részeg tivornyáiból és a balhékból is, de nekem külön jutalom volt, hogy végre különösebb indok nélkül a közelében lehetek.
Elsõ este persze már ment az ismerkedés, végiglátogattuk az ismerõsök szobáit meg a lányokat, amíg a kísérõ tanárok már az éjszaka közepén jóval túl meg nem elégelték, s le nem lõtték a dolgot, így mindenki visszahúzódhatott a saját körletébe. Mivel az ágyak emeletesek voltak, mi kétfelé osztályozódtunk, alulra kerültek az osztálytársak, s mi vele a két felsõ helyet foglaltuk el. Ha a szoba két szemközti falánál is, de legalább karnyújtásnyira egymástól. :) A beszélgetés egyre akadozott, s már a hajnal is lassan ránk pirkadt, mire mindenki elcsendesedett.
A következõ napokban elképzelhetõ, mennyire fent járhattam a fellegekben, s mennyire szenvedtem közben meglehetõsen földi dolgoktól... Egész nap a strandon együtt voltunk, de persze sohasem kettesben, mindig a többi srác gyûrûjében. De legalább feltûnés nélkül és gátlástalanul lehetett tekintetet legeltetni, a nyáridõ és a fürdõruhák aztán a legkevesebb részletet bízták már a fantáziára. Azóta is az egyik legszebb kép, amit õrzök, ahogy a vízbõl kijõve a finom ívû nyak alatt vékony lánca gyengéden a mellkasára simul, s ahogy az egyébként sem fakó bõr napról napra barnább formás vállain. Mondjuk a vele érkezett osztálytárs egy idõ után szerintem levett valamit a dologból, néhány megnyilvánulásából, mintha féltékenységet is kiérezni véltem volna - de ez persze lehet, hogy csak a saját féltékenységem kivetítése volt; miért vele beszélget többet, miért nem velem, s õ miért érhet hozzá büntetlenül a vízben véghezvitt nagy akrobatamutatványok és vízicsaták közben...
Este viszont csak az enyém volt, ha az ágy oldalléce felett átlestem, addig nézhettem az utcai lámpák beszûrõdõ fényében tökéletes tiszta profilját, amíg csak jól esett. Azt hiszem, akadt olyan éjszaka is, amin tulajdonképpen végig ébren is maradtam, csak hogy nézhessem, hogy közelrõl hallgathassam a szuszogását.
Hamarosan egyre közelebb jött a jutalomhét vége, s ahogy a napok viharos gyorsasággal teltek, egyre nagyobb szorongással gondoltam arra, hogy ez az idilli állapot már nem tart sokáig, s lehet, hogy nem is adatik meg többé. Nem nagyon tudtam mit kezdeni az érzéssel, arra pedig, hogy egyszerûen kezdeményezzek, és így lendítsem tovább a dolgot a hazautazásunk utáni idõre, gondolni ugyan mertem, de cselekedetté ezt sohasem merészeltem volna váltani. Azt biztosan tudtam, hogy ha visszatérünk, az otthoni körülmények közt már sokkal nehezebb lesz feltûnés nélkül bármihez is fogni. Nem, szó sem lehetett egyfajta coming out-ról, a nagy iskolai közösség elõtt sosem mertem volna akkor felvállalni kettõnk ügyét: nem is szólva arról, ami a legsúlyosabb kérdés volt, hogy vajon tényleg "kettõnk ügye" ez, vagy csak az én problémám mert õ aztán nem érez semmi ilyesmit. Mindketten tapasztalatlanok voltunk, s õ még nálam is fiatalabb, meglehet hát, hogy a sok pozitív jelzések vett odaadó mosoly, az ugratások és a vétlen érintések nem egyebek tényleg pajtáskodásnál.
Alighanem ez az õrlõdés vitt el odáig, hogy utolsó esténken már nem elégedtem meg a csendes szemlélõ pozíciójával. Addig-addig csüggtem a félhomályban a nyári melegben a takaró alól kikandikáló térd és formás lábszár látványán, meg a párnán (ó, hogy cseréltem volna azzal a párnával!) csendesen nyugvó angyalarcon, amely felõl szinte érezni véltem a kilélegzett édes levegõt; hogy kezem lassan magától indult vigasztalásomra. Nem volt új a gyakorlat, persze, hiszen már több év nagy rutinja vezetett az öröm e magányos formája felé, korán értem és sokat tanultam már magamról. De az, hogy így többekkel egy légtérben, szinte érintésnyi közelségben végzem megszokott mozdulataimat, valami elképesztõ elektromos töltéssel ruházta fel a szituációt. Kezdetben lassan, félve, a mozdulatokra finoman suhogó takaró minden kis neszét lefojtva fogtam neki a mûveletnek, s közben le nem vettem a szemem az akció tárgyáról s egyben egyetlen, alvó "szemtanújáról". A takarót végül felgyûrtem az ágydeszkának, fedve ezzel ami fedhetõ, ha mégis buknám a dolgot legalább némileg takarjam a takargathatatlant.
Aki már átélt hasonlót, tudja: nincs az az óvatosság, amit meg nem tör az izgalom mindent elsöprõ vihara, amint a hangulat forrósodik, s amikor a ritmus egyre közelebbi véget követel. A külvilág ilyenkor visszahúzódik, a véredények már a fülben is dörömbölnek, a légzés kihagy - s az ember óvatlanná válik, reszelõs, nagy sóhajtással próbálja visszafogni a hangot, ami sokkal átütõbben kívánkozna elõ, a mozdulatok kuszává válnak, a dolog lényege pedig sohasem volt ilyen szilárd, ilyen rugalmas, ilyen élõ...
A mûvelet maradványait igyekeztem úgy egybeterelni, hogy reggelre kelve ne sok magyarázkodnivalóra adjanak okot, még ha a felszabaduló illatok elõttünk, tapasztaltak elõtt nem is hagyhattak kétséget az események lefolyása iránt. Épp itt tartottam, s a takaró rendezésénél, amikor a szomszéd ágyon egy nagyon is éber szusszanás hallatszott... egy olyan kis sóhajféle, olyan belenyugvó, olyan, mint aki a megfordulást fontolgatja, de még igyekszik úgy csinálni, mintha álmában tenné. Mozdulatlanná dermedtem, s talán ebbõl a dermedtségbõl ébredtem fel közvetlenül hajnal után.
Mintha csak néhány perc telt volna el, mint ahogy tényleg nem is ugrott sokat elõre az óra magányos ügykezelésem óta. A kora nyári reggelben már a hajnali óra dacára fényben úszott a szoba, s a fehér plafont bámulva próbáltam rendezni a rendezhetetlen belsõ káoszt. Oldalra fordultam, s az láttam, hogy már õ is felébredt: feje ugyanúgy süpped a párnába mint éjjel, haja kócos kis boglyában, de a szeme, az a ragyogó gesztenye szempár már nyitva. És ahogy a kedves, ragyogó szempárba, és az üdvözült mosolyba néztem, döbbenetesen világossá vált, hogy az éjszakai neszek nem maradtak hatástalanok; amikor nyugvópontra kerülésem után szusszani hallottam, az nem volt véletlen - ébren volt, csak hamukált a kis dög! :) Olyan gunyoros, kéjelgõ vigyort kaptam jutalmul, ami immár félreérthetetlenné tette, csak hittem, hogy észrevétlen vagyok, s hogy tán azzal is tisztában van, mi váltotta ki éjszakai gerjedelmem. Lazán hanyatt feküdt, macskásan nyújtózva egyet ágyán, csupasz fél lábát kilógatta a takaró alól, majd felhúzta maga mellé, s hagyta hogy a vízszintesen beesõ napsugarak még egy kicsit cirógassák felkelés elõtt.
Nehéz volt hallani, ahogy a társak odalent ébredeznek, s nehéz volt az elpakolásra, meg a szoba körletrendjére összpontosítani, mikor olyan mágnes mozgott a közelemben, ami minden egyéb ingert és külsõ parancsot felülírt. Mélyeket lélegezve szedtem össze énem megmaradt darabjait, nem, nem méltóságot, vagy tartózkodást - világosan éreztem, hogy ebben az irányban a falak közül, amelyet magam köré építettem, egy ledõlt. S csak a jóisten a megmondhatója, ki jön be majd rajta.




Ajánló

A mai napon bőven volt időm magammal foglalkozni, vágyaimnak eleget tenni
Egész nap egyedül voltam, és az egyedüllét, az önállóság sokszor beindít. Talán csak azért, mert tudom hogy senkit nem zavar, ha videókat nézek, és hogy a ház bármely pontján kényeztethetem magam

délelőtt futott át a gondolat, és a meleg érzés testemen, hogy izgalmas lenne a nappaliban kielégítenem magam
ezzel a gondolattal eljátszottam, úgy fél óráig. Közben...

Egy fiatal lány egyedül töltött napja

Zolival akkor találkoztam, amikor mindketten részt vettünk a hadsereg önkéntesek számára szervezett kiképzésén. Én akkor 18 éves zöld fülû srác voltam. Zoli szintén olyan fiatal volt, mint én. Könnyen egymásra találtunk. Talán azért, mert mind kettõnknek hosszú haja volt, majdnem vállunkig érõ.
És egy kicsit hasonlítottunk egymásra. Szinte adódott, hogy a kiképzésen õ legyen a partnerem. Az elsõ nap után olyanok voltunk, mint mindenki más. Hajunkat le...

Zolival a seregben

- Rendben szívem. Még van egy utolsó jelenet és aztán indulok is haza. – az államat dörzsölgettem, míg hallgattam Niki nagy sóhaját a telefon másik végén. – Hidd el nem tart soká, lezuhanyozom, beszállok a kocsiba és még mielõtt háromig elszámolnál, már otthon is vagyok. – éreztem, hogy éppen csóválja a fejét, de végül egy nagy levegõt vett és elismerte, hogy ez ezzel jár.
Pár hónapja még munkám se volt, viszont a feleségem talál...

Melegpornót forgattunk

Benedek után kicsit kalandosabb dolgaim voltak férfiakkal körülbelül 2 hónapig. Mesélni fogok majd Zoltánról is, akivel rájöttem, hogy nem csak passzív vagyok. De most ismét egy tenyészbikaszerű pasit hozok nektek.



Még mindig a kék oldal. Pörgetek, válogatok. Néha ráírok emberekre, néha ők írnak rám. Általában csak baszni akarnak, és ha van kedvem, akkor én is csak baszni. De továbbra is a párkapcsolatkeresés az elsődleges cél. D...

Pornópajti kalandja

Kb. 25 évesen kezdtem el újra. Szexpartnerkeresõ újság, Apolló szexmozi, majd megnyitott a dob utcai, az Intim Center, a Hegedûs gy. utcai, a Glory Hole, a király utcai és sorban a sok reiszolda. Az Apollóban reiszoltam elõször nyilvánosan idegen férfiak csoportjának és ott szoptam, de talán csak 2-3 faszt. Inkább reiszolós hely volt. A Glory Holeban lukon át szoptam gyakrabban. Általában olyankor mentem ilyen helyekre, amikor kevesen vannak. Egyrészt nem akartam hogy rend...

Hogy lettem perverz köcsög - Jóapa és a világvége 4.


Szex linkek, ingyenes szex oldalak