Unga bunga



A tábor jutalomtábor jellegénél fogva elég vegyes összetételû volt, minden évfolyam képviseltette magát, s a nagy suli miatt is az ürgék fele sem ismerte egymást. Vagyis néhányan persze igen, de a többséget legfeljebb látásból lehetett beazonosítani. Az egyik elsõévesen már korábban is megakadt a szemem, ami elõször fõleg annak volt betudható, hogy meglepõen hasonlítottunk egymásra. Persze õ egy évvel fiatalabb kiadásban, s mi tagadás, összképében sokkal csinosabb is volt, mint jómagam. Barna haj, nagy, melegbarna szemek, a közepesnél s nálam valamivel alacsonyabb, arányos termet, de dacára annak, hogy nem a leggizdább kiszerelésû teste volt, valami párducszerû ruganyossággal és puhasággal mozgott; amit magam is megpróbáltam utánozni, nyilván a létezõ legsutább eredménnyel. S mindenekfelett olyan aranyos, huncut mosolya volt, ami már az óraközi szünetekben is messzirõl odavonzotta a tekintetet...
Óvatos visszafogottsággal örvendtem meg akkor, amikor kiderült, hogy a szálláson egy szobába kerülünk. Én is egy osztálytársammal álltam össze, és õ is hozta a sajátját, de mivel mind a "kisebbek" közé tartoztunk, így elég egyértelmû volt, hogy összemotyózunk az egyik négyágyasban a kollégiumban. Így legalább kimaradtunk a felsõbb évesek részeg tivornyáiból és a balhékból is, de nekem külön jutalom volt, hogy végre különösebb indok nélkül a közelében lehetek.
Elsõ este persze már ment az ismerkedés, végiglátogattuk az ismerõsök szobáit meg a lányokat, amíg a kísérõ tanárok már az éjszaka közepén jóval túl meg nem elégelték, s le nem lõtték a dolgot, így mindenki visszahúzódhatott a saját körletébe. Mivel az ágyak emeletesek voltak, mi kétfelé osztályozódtunk, alulra kerültek az osztálytársak, s mi vele a két felsõ helyet foglaltuk el. Ha a szoba két szemközti falánál is, de legalább karnyújtásnyira egymástól. :) A beszélgetés egyre akadozott, s már a hajnal is lassan ránk pirkadt, mire mindenki elcsendesedett.
A következõ napokban elképzelhetõ, mennyire fent járhattam a fellegekben, s mennyire szenvedtem közben meglehetõsen földi dolgoktól... Egész nap a strandon együtt voltunk, de persze sohasem kettesben, mindig a többi srác gyûrûjében. De legalább feltûnés nélkül és gátlástalanul lehetett tekintetet legeltetni, a nyáridõ és a fürdõruhák aztán a legkevesebb részletet bízták már a fantáziára. Azóta is az egyik legszebb kép, amit õrzök, ahogy a vízbõl kijõve a finom ívû nyak alatt vékony lánca gyengéden a mellkasára simul, s ahogy az egyébként sem fakó bõr napról napra barnább formás vállain. Mondjuk a vele érkezett osztálytárs egy idõ után szerintem levett valamit a dologból, néhány megnyilvánulásából, mintha féltékenységet is kiérezni véltem volna - de ez persze lehet, hogy csak a saját féltékenységem kivetítése volt; miért vele beszélget többet, miért nem velem, s õ miért érhet hozzá büntetlenül a vízben véghezvitt nagy akrobatamutatványok és vízicsaták közben...
Este viszont csak az enyém volt, ha az ágy oldalléce felett átlestem, addig nézhettem az utcai lámpák beszûrõdõ fényében tökéletes tiszta profilját, amíg csak jól esett. Azt hiszem, akadt olyan éjszaka is, amin tulajdonképpen végig ébren is maradtam, csak hogy nézhessem, hogy közelrõl hallgathassam a szuszogását.
Hamarosan egyre közelebb jött a jutalomhét vége, s ahogy a napok viharos gyorsasággal teltek, egyre nagyobb szorongással gondoltam arra, hogy ez az idilli állapot már nem tart sokáig, s lehet, hogy nem is adatik meg többé. Nem nagyon tudtam mit kezdeni az érzéssel, arra pedig, hogy egyszerûen kezdeményezzek, és így lendítsem tovább a dolgot a hazautazásunk utáni idõre, gondolni ugyan mertem, de cselekedetté ezt sohasem merészeltem volna váltani. Azt biztosan tudtam, hogy ha visszatérünk, az otthoni körülmények közt már sokkal nehezebb lesz feltûnés nélkül bármihez is fogni. Nem, szó sem lehetett egyfajta coming out-ról, a nagy iskolai közösség elõtt sosem mertem volna akkor felvállalni kettõnk ügyét: nem is szólva arról, ami a legsúlyosabb kérdés volt, hogy vajon tényleg "kettõnk ügye" ez, vagy csak az én problémám mert õ aztán nem érez semmi ilyesmit. Mindketten tapasztalatlanok voltunk, s õ még nálam is fiatalabb, meglehet hát, hogy a sok pozitív jelzések vett odaadó mosoly, az ugratások és a vétlen érintések nem egyebek tényleg pajtáskodásnál.
Alighanem ez az õrlõdés vitt el odáig, hogy utolsó esténken már nem elégedtem meg a csendes szemlélõ pozíciójával. Addig-addig csüggtem a félhomályban a nyári melegben a takaró alól kikandikáló térd és formás lábszár látványán, meg a párnán (ó, hogy cseréltem volna azzal a párnával!) csendesen nyugvó angyalarcon, amely felõl szinte érezni véltem a kilélegzett édes levegõt; hogy kezem lassan magától indult vigasztalásomra. Nem volt új a gyakorlat, persze, hiszen már több év nagy rutinja vezetett az öröm e magányos formája felé, korán értem és sokat tanultam már magamról. De az, hogy így többekkel egy légtérben, szinte érintésnyi közelségben végzem megszokott mozdulataimat, valami elképesztõ elektromos töltéssel ruházta fel a szituációt. Kezdetben lassan, félve, a mozdulatokra finoman suhogó takaró minden kis neszét lefojtva fogtam neki a mûveletnek, s közben le nem vettem a szemem az akció tárgyáról s egyben egyetlen, alvó "szemtanújáról". A takarót végül felgyûrtem az ágydeszkának, fedve ezzel ami fedhetõ, ha mégis buknám a dolgot legalább némileg takarjam a takargathatatlant.
Aki már átélt hasonlót, tudja: nincs az az óvatosság, amit meg nem tör az izgalom mindent elsöprõ vihara, amint a hangulat forrósodik, s amikor a ritmus egyre közelebbi véget követel. A külvilág ilyenkor visszahúzódik, a véredények már a fülben is dörömbölnek, a légzés kihagy - s az ember óvatlanná válik, reszelõs, nagy sóhajtással próbálja visszafogni a hangot, ami sokkal átütõbben kívánkozna elõ, a mozdulatok kuszává válnak, a dolog lényege pedig sohasem volt ilyen szilárd, ilyen rugalmas, ilyen élõ...
A mûvelet maradványait igyekeztem úgy egybeterelni, hogy reggelre kelve ne sok magyarázkodnivalóra adjanak okot, még ha a felszabaduló illatok elõttünk, tapasztaltak elõtt nem is hagyhattak kétséget az események lefolyása iránt. Épp itt tartottam, s a takaró rendezésénél, amikor a szomszéd ágyon egy nagyon is éber szusszanás hallatszott... egy olyan kis sóhajféle, olyan belenyugvó, olyan, mint aki a megfordulást fontolgatja, de még igyekszik úgy csinálni, mintha álmában tenné. Mozdulatlanná dermedtem, s talán ebbõl a dermedtségbõl ébredtem fel közvetlenül hajnal után.
Mintha csak néhány perc telt volna el, mint ahogy tényleg nem is ugrott sokat elõre az óra magányos ügykezelésem óta. A kora nyári reggelben már a hajnali óra dacára fényben úszott a szoba, s a fehér plafont bámulva próbáltam rendezni a rendezhetetlen belsõ káoszt. Oldalra fordultam, s az láttam, hogy már õ is felébredt: feje ugyanúgy süpped a párnába mint éjjel, haja kócos kis boglyában, de a szeme, az a ragyogó gesztenye szempár már nyitva. És ahogy a kedves, ragyogó szempárba, és az üdvözült mosolyba néztem, döbbenetesen világossá vált, hogy az éjszakai neszek nem maradtak hatástalanok; amikor nyugvópontra kerülésem után szusszani hallottam, az nem volt véletlen - ébren volt, csak hamukált a kis dög! :) Olyan gunyoros, kéjelgõ vigyort kaptam jutalmul, ami immár félreérthetetlenné tette, csak hittem, hogy észrevétlen vagyok, s hogy tán azzal is tisztában van, mi váltotta ki éjszakai gerjedelmem. Lazán hanyatt feküdt, macskásan nyújtózva egyet ágyán, csupasz fél lábát kilógatta a takaró alól, majd felhúzta maga mellé, s hagyta hogy a vízszintesen beesõ napsugarak még egy kicsit cirógassák felkelés elõtt.
Nehéz volt hallani, ahogy a társak odalent ébredeznek, s nehéz volt az elpakolásra, meg a szoba körletrendjére összpontosítani, mikor olyan mágnes mozgott a közelemben, ami minden egyéb ingert és külsõ parancsot felülírt. Mélyeket lélegezve szedtem össze énem megmaradt darabjait, nem, nem méltóságot, vagy tartózkodást - világosan éreztem, hogy ebben az irányban a falak közül, amelyet magam köré építettem, egy ledõlt. S csak a jóisten a megmondhatója, ki jön be majd rajta.




Ajánló

Este van. Az utcán sétálok. Ki vagyok csípve, mert megyek egy sulis partyba. De nem szere-tem az ilyet... No csak elleszek ott az osztálytársaimmal. Meg is érkeztem közbe, hello-szia mindenkinek, meg a kabát a ruhatárba. Irány a diszkótánctér. Utálom az olyat: hangos, kicsi, cigiznek, piaszag, rángatózós tánc, gagyi, ultra fos zene szól. De mit áltatom magam, én akar-tam eljönni, és csakis egy okból: megtudtam, hogy Ádi is eljön a buliba. Az Ádi. Jó még csak látás...

Igen ? Koktél ?

A legutolsó eset után sokáig nem került szóba az újboli találkozás. Ő nem szólt, én sem, inkább maszturbáltam helyette, ez enyhitette a néha felbukkanó homoerotikus képzelgéseimet. Egy kicsit nehéz ilyenkor, megszervezni egy együttlétet, sőt nem is együttlétnek nevezném, inkább szopásnak. Előre eltervezni, hogy egy másik férfival mikor és hol találkozzak azért, hogy szájába tegyem a hímvesszőjét eléggé furcsának tűnt. Szóval a szervezkedés okozta vissz...

Homoerotikus képzelgés

Sajnos manapság nagyon nehéz egy biszex/meleg pasinak férfit találni!

Az az utcán mégse szólíthatsz le senkit, ahogy egy buliban sem mivel nem tudod ki vevő rá ki nem és amúgy se dicsekszik ezzel az emberek zöme.

Nos nekem ebből az állapotból a nettes pár kapcsolat keresés jelentette volna a kiutat.

De ez itt csak újabb és talán nagyobb problémákhoz vezet.

Ott kezdődik hogy ésszerű távolságra ellenkező beál...

Gödöllői melegszex

Egy fárasztó nap után hazafelé tartottam és már alig vártam, hogy végre láthassam Mary-t.

A reptéren tekintetünk találkozott, és ez volt eddigi legszebb pillantása. Két gesztenyebarna szempár nézet rám hatalmas könnycseppekkel. Valamit mondhatott, mert láttam, hogy beszédre mozdul a szája, de esküszöm, nem fogta az agyam, hogy mit mond. Csak ittam a látványt.
Egyszerûen lenyûgöz még mindig ez a nõ, ahogy megjelen, ahogy kinéz, ahogy nagy barn...

Bi Mary

A legutóbbi dolgokra idén január 17-én este került sor. Én valahol nagyon vágytam már arra, hogy megismétlõdjön a dolog. Úgy éreztem, hogy õ is úgy van vele, ahogyan én. Szóval úgy du. 4 körül érkeztünk mindketten vissza a koleszbe, ahol megpróbáltunk felkészülni a másnapra. Beismerhetõ, hogy ez nem volt túlságosan egyszerû, hisz Arni közelében sokkal inkább másra éreztem késztetést, nem a tanulásra. Aztán úgy fél 7 után, de még háromnegyed elõtt eli...

Homoszex élmények, Olika a ratyiman


Szex linkek, ingyenes szex oldalak