Egy érdekes délután (egyperces)



A játék folytatódott. Immár a második nap délutánján jártak, és már igencsak kevesen voltak életben. Aki tehette, meghúzta magát, remélve, hogy nem találják meg. Kivéve egy valakit. Egy magas és igencsak jóképû fiút, aki fittyet hányva arra, hogy bármelyik pillanatban lepuffanthatják, a tisztáson üldögélt és közömbös képpel nézett fel az égre. Õ volt az, Kiriyama Kazuo. Nem igazán érdekelte semmi, sem az idõjárás, sem a játék, sem az, hogy az osztály jó része már régen felvette a néhai elõnevet, jórészt neki köszönhetõen. Totálisan közömbös és érzelemmentes volt minden és mindenki iránt. Nem emlékezett volna, hogy valaha is nevetett, vagy sírt volna, valaha is szomorú, vagy vidám lett volna, vagy esetleg elborult volna az agya. Nem, õ sosem érzett semmit. Most is az eget bámulta, mint oly sokszor odahaza, de gondolatai, ki tudja hol jártak. Igazából, ez õt magát sem igazán érdekelte. Tudta, hogy a játék másnap este véget ér, és nem szeretett volna csatlakozni társaihoz, akik valószínûleg addigra már alulról szagolják az ibolyát. Mindahányan vannak. Bár õt az sem érdekelte, hogy esetleg megölik-e, vagy túléli. Mint már mondtam, Kiriyama Kazuo-t sosem érdekelte semmi élete során.




Viszont kis idõ múlva úgy döntött, elege van az üldögélésbõl. Annyira nem volt hülye, tudta hogy remek célpontot nyújt akárkinek, aki erre sétál. Viszont amíg a szépséges géppuska megvolt neki, addig nem igazán izgatta magát. Izgassa magát az, aki szembekerül vele. Felállt és elindult dél felé. Észak felé nem mehetett, hacsak nem akarta lerobbantani a fejét. Arrafelé ugyanis már három órája tiltott övezet volt. Kiriyama pedig mint már említettem, nem volt idióta, nagyon is jól vágott a srác agya annak ellenére, hogy alig volt 15 éves. Na ja, sosem kellett felesleges érzelmekre és gondolatokra pocsékolnia az erejét és idejét. Lesétált egy dombon és a közeli bokrok felé vette az irányt. Óvatosan lépkedett, mert ha volt ott valaki, nem akart zajt csapni. Õ akart elõbb lecsapni, mielõtt valaki másnak olyan hülye ötlete támadna, hogy megpróbálja megölni. A bokrok között nem volt senki. Viszont hirtelen lépteket hallott és arrafelé pillantott, készenlétbe tartva a géppuskát. A bokrok mögül egy alak bukkant elõ. Talán egy magas lehetett Kiriyama-val. Rövid barna haja és sötét szeme volt. Kawada Shogo volt az. Amikor Kawada meglátta a másik fiút, azonnal készenlétbe helyezte a nála levõ pisztolyt, bár tudta, a géppuska ellen semmi esélye. Kiriyama azonban semmi jelét nem adta annak, hogy meg akarná ölni a másikat. Csak állt ott, felemelt fegyverrel, de nem csinált semmit. Kawada nem értette. Tudta, hogy Kiriyama sok osztálytársukat megölte már, így nem értette, miért tétovázik. Ez nem volt tõle megszokott. A fiú lassan lépett egyet elõre, nem eresztve le a pisztolyt. Tudta, jobb félni mint megijedni. De Kiriyama nem mozdult, bár lejjebb eresztette a géppuskát. Kawada megállt a fiútól néhány lépésre.

- Mi a baj? - kérdezte óvatosan. – Miért nem lõsz le?

- Nem tudom – vonta meg a vállát Kiriyama. – Nem akarlak lelõni.

- Miért nem?

- Nem tudom – hangzott ismét az érzelemmentes válasz.


Kawada megrázta a fejét. Már megszokta, hogy Kiriyama kissé furcsa, de ez már több volt a soknál. Ha le akarja lõni, akkor lõje le, de ha nem akkor meg mit áll itt, mint egy sóbálvány? Még fel sem ocsúdott, mikor Kiriyama arca alig pár centire volt az övétõl. Kawada riadtan ugrott hátra.

- Megijedtél? - kérdezte Kiriyama. – Ennyire ijesztõ vagyok?

- Nem! - mondta Kawada. – Ee mi a fenét akarsz? Mi ütött beléd?

- Nem tudom – hangzott az ismert válasz –, de nem is érdekel.

Kawada nem értett semmit. Most a fiú vagy hülye, ami kizárt, vagy játszik vele. Ez már valószínûbb, bár Kiriyama nem az a fajta fiú volt, aki játszadozik az emberrel. Akkor meg mi a fene baja lehet? Hirtelen arra eszmélt fel, hogy a fiú arca ismét közel került az övéhez. Ezúttal azonban ideje sem volt reagálni, mert Kiriyama ajkai megérintették az övéit. Mi az, hogy megérintették?! Egyenesen megcsókolta. Kawada arca hirtelen halványpiros lett, majd gyönyörû sötétvörös színt öltött.

- Mi az? - kérdezte Kiriyama. – Mi a baja az arcodnak? Beteg vagy?

- Hülye! - Kawada remegett. – Te rohadt, mocskos, bunkó, buzi állat! Méghogy mi van?! Lesmárolsz, és még megkérded, mi van?!

- Ah, ez a baj? - a fiú hangja teljesen érzelemmentes volt – Nekem sosem volt ilyenem. Talán nem volt jó.

Mielõtt a fiú felocsúdhatott volna, Kiriyama ismét megcsókolta. Ezúttal azonban mélyebben, mint az elõbb. Nyelve erõszakosan utat tört magának Kawada szájába és a nyelvét kezdte simogatni. Kawada nem bírt magával és beletúrt a másik fiú hajába, ezzel elejtve a pisztolyt. Ujjai végigsiklottak Kiriyama haján, szinte tépve azt, majd megmarkolták a fiú vállait, és körmeit annak ruhájába mélyesztette. Kiriyama ezalatt nem tágított, hanem még mélyítette a csókot, majd hirtelen megszakította azt. Letépte Kawada egyenruhájának felsõjét és csókolni, nyalogatni kezdte a nyak puha bõrét. Kawada közben édesen nyögött, persze ez a másikat hidegen hagyta. Önmaga sem tudta, miért csinálja ezt, de úgy döntött most meg akarja dugni ezt a srácot. Na igen, Kiriyama már csak ilyen volt. Ha úgy döntött most csinál valamit, akkor amit eldöntött, véghez is vitte. Igaz, sosem érzett semmit, de ez õt sosem érdekelte. Sosem érzett semmit, de ez sem érdekelte.
A nyak után áttért Kawada mellkasára – addigra már lehámozta az inget is a fiúról és fekvõ helyzetbe kényszerítette –, és a mellbimbóit kezdte nyalogatni és szopni. Keményre szopta azokat, a fiú közben nyögött és sóhajtozott.

- Kiri... ne... Kiriyama... ne... hagyd... abba... ne...! - nyögte, de tudta, teljesen reménytelenül.

Kiriyama nem távozott Kawada felsõtestétõl, végignyalta az egészet egészen a hasáig, ahol ismét eljátszadozott vele. Kawada érezte, egyre jobban feszül rajta a nadrág. Ezt Kiriyama is észrevehette, mert pár pillanattal késõbb megszabadította a fiút a felesleges ruhadarabtól. Szájával visszatért a mellbimbókhoz, míg egyik kezével – közben õ is letette a géppuskát – a fiú ágyékához nyúlt és férfiasságát kezdte el ingerelni. Másik kezének két ujját pedig belevezette a fiúba. Kawada érezte, hogy egyre fogy az ereje, és egyre kevésbé tudja magát kontrollálni. Érezte, hogy lassan itt a beteljesülés és el fog menni.

- Ne... nem bírom... el fogok... nem... - nyögte az összefüggéstelen szavakat Kawada.

Kiriyama érezhette ezt – ami nála elég fura dolog volt –, mert õ is kibontotta a nadrágját, kivette ujjait a fiúból, és hímtagját belevezette Kawada-ba. Elkezdett mozogni, ami Kawada számára felért egy kínzással. Kiriyama közben visszatért a nyakhoz és harapdálni kezdte a bõrt. Kawada átfogta a másik nyakát és ujjaival Kiriyama tincseivel játszott. Az egyre gyorsabban mozgott benne, mígnem Kawada elélvezett. Kiriyama néhány pillanattal késõbb követte. Még végzett néhány utómozgást, aztán kihúzódott a másik testébõl. Kawada pihegett, Kiriyama azonban pont olyan érzelemmentesnek tûnt, mint eddig. Felhúzta a sliccét és felállt, majd a még mindig pihegõ fiúra nézett.

- Fáradt vagy? – kérdezte. – Ennyire kifárasztottalak? Élvezted?

- I... igen.– suttogta Kawada. – Na, és te?

- Nem tudom – vonta meg a vállát a fiú. – Nem éreztem semmit.

- Elmentél bennem – jegyezte meg a másik és felült.

- Lehet – jegyezte meg Kiriyama –, de nem éreztem semmit.

- Te hülye vagy – vigyorodott el Kawada. – És most mihez kezdesz? Nem lõsz le?

- Nem. Miért? Még úgyis összefutunk – felvette a géppuskát és egyszerûen elsétált.

Kawada nem értette az egészet. Mi baja lehet ennek? Idejön, megdugja, aztán odébbáll. Megrázta a fejét, felöltözött és elindult vissza oda, ahol Shuya-t és Noriko-t hagyta. Sosem értette Kiriyama-t, de most már végképp nem tudott rajta eligazodni.





Kiriyama ezalatt már kiért a bokrok közül, és ismét nyílt terepen folytatta útját. Nem értette miért tette, amit tett, de nem érdekelte. Habár felbukkant elõtte Kawada arca, amint már az elélvezés határán volt. Még vonzónak is találta így. Csak nem értette miért. Eddig még sosem talált senkit sem vonzónak, még saját magát sem. Megrázta a fejét és újra az elõtte levõ tájra koncentrált. Elõtte mintha mozgott volna valami. Talán egy alak. Ahogy jobban kivette, egy lány volt és erõsen hasonlított Mitsuko-ra. A fiú megrántotta vállán a fegyvert és a mozgó alakra nézett. Ideje volt egy kis munkának is. Mert hát ez a hely mégsem egy nyaraló igaz? Kiriyama megiramodott és gyorsan, ugyanakkor halkan a Mitsuko-nak vélt lány után futott. Tudta, az éjszaka és a játék hátralevõ része még tartogat néhány izgalmat. És a ma délután csak egy volt ezek közül.





Ajánló

Nem is olyan régen voltam moziban, talán érdekelnek a tapasztalataim.
Benyitok. Sötét. Csak a nagyképernyõs tévén adott film fényei világítják meg a termet. Benn három sor.
Az egyik oldalon három kb. két méteres pad egymás mögött, a másik oldalon apró árnyékos beugrókban rövid padok. A szemem egy pillanat alatt megszokja a fényviszonyokat és azonnal feltérképezem a terepet. Négyen vannak benn. A középsõ sorban a pad szélén egy pasi ül, bámulja ...

Mozis orál történet

Ez akkor történt, amikor még normális voltam.

Régen történt, régen volt már és örökre megváltoztatta az életemet.

Izgató volt, tiltott, tabu, de nagyon jó, hatalmas és kõkemény.

Egy tavaszi délután történt, mikor csak én voltam idehaza.

Én és még valaki.

Ötéves korunk óta ismertük egymást, két házzal lakott arrébb.

Népes családba született bele, én egyedül éltem any...

Jóapa és a világvége (gay változat)

Én és a haverom egy szokásos esti házibuliba mentünk a legjobb barátomhoz.
A haverom már nagyon régóta tetszett, minden tesiátöltözésnél, minden egyes úszásnál õt bámultam az öltözõben.
Szálkás teste van, nagyra nyiló kék szemei, szõkésbarna rövid haja, és a hangja hajmeresztõen izgató,emellé arra lettem figyelmes, hogy amikor átöltözik, valahogy a boxer alatt nem olyan volt, mint a többi srác, neki valahogy jobban ráfeszült-jobban kiemelte a...

Kalapálnak a vágyak

Tavaly nyáron történt a Balatonon. A szüleimmel mentem egy hétre a balcsira. Régóta érdekelnek a pasik és reméltem itt talán történhet valami. Az ideálom meseszerû. Magas izmos, jóképû, nagy farokkal és formás popsival. A 2. nap történt. Egyedül sétáltam a parton amikor felfigyeltem két pasira amint naptejjel kenik egymás hátát majd a pasi akit még álmaimban sem képzeltem ennyire szexinek láttam ahogyan keni a combját és partnere fenekére is elkalandozott teny...

Három napos homoszex maraton

Nem volt az igazán megvetõ pillantás, az a klasszikus lenézõ, porig sújtó, amitõl a kamaszembernek egy életre felszállnak a heréi a torkáig. Inkább ijedten nézett rám Noémi, amikor kókadt kukackámat próbáltam dörzsölgetni a puncijához. Akkor már fél éve jártunk együtt, és a Végsõ Nagy Aktuson kívül minden megvolt: azaz nyalakodtunk, ölelkeztünk, egymás nemi szervét simogattuk. Sosem tudtam szájjal a csúcsra juttatni, az õ keze alatt viszont én gyakran elm...

Bebuzultam


Szex linkek, ingyenes szex oldalak