Homoerotikus fantáziák



Van nekem egy nagyon jó barátom, akivel már 6 éve ismerkedtem meg. Közös hobbink a fotózás, azon belül is a vasútfotózás. Ez a speciális hobbi rengeteg kirándulással jár országszerte. Ádám - a kis imádatom tárgya - egy 180 centi magas, 70 kilós, 25 éves fiú. Tömegében egy deka felesleg sincsen, mivelhogy úszással, bicajozással és TRX edzéssel tartja karban csodás testecskéjét.



2011-ben - egy verõfényes áprilisi napon - 3 napos fotózásra adtuk a fejünket Tamási környékén. Elsõ nap, annak is a már-már nyarat idézõ délutánján egy domb oldalában heveredtünk le. A köröttünk elterülõ fû puha szõnyegként szolgált. Egyszer csak megszólal - angyalom - hogy rohadt meleg van, a nap is úgy tûz, mintha muszáj lenne neki és ezzel a lendülettel már rántotta is le magáról a sötétszürke pólóját, melybõl rögvest párnát gyúrt feje alá. A következõ pillanatban már könnyeden fekszik is a hátán. A nap sugarai már töltötték is enyhén barna mellkasának szõrtelen, szeplõtlen bõrébe az áldásos D-vitamint. Jómagam persze életem végéig is gyönyörködtem volna a látványban, de cselekedni kellett. Nagy belsõ harcok után - mégis erõt véve magamon - hasonlóképp leheveredtem mellé a fûszõnyegre. Épp oly messze csak, hogy ha úgy alakul, akkor egy ,,véletlen" mozdulattal érintõlegesen kézfejemet végighúzhassam a nap által már felhevített mellkasán. Újabb percek telltek el, fejemben ezernyi gondolattal. Nem szabad, ne tegyem kockára sok éves szoros barátságunkat, Istenem vajon mi lesz a reakciója. Észre veszi-e, hogyan magyarázom ki, és mi van, ha még tetszene is neki csoda fojtán.

Tán negyed óra telhetett el, mikor a kis belsõ ördög irányítani kezdte bal karom izmait. Most vagy soha! Hihetetlen óvatossággal megtörtént a mozzanat, a kezem végigsiklott a forró bõrén. Határtalan kíváncsisággal - de csukott szemekkel - ,,lestem" a reakcióját. A mozzanat után kicsit megváltozott a lélegzetvétele, ekkor álmos hangon halkan annyit mondtam, hogy ,,Nyújtóztam egyet, bocs!" már jött is a válasz: ,,Semmi baj, de mitõl hideg a kezed, mikor meleg van...?" Nahát ekkor hihetetlen öröm fogott el, hogy semmi baj? ! De nem törhetett ki az öröm belõlem, inkább csak annyit válaszoltam röviden, hogy ,,Nem tudom." Hatásszünet következett. Majd Ádám halkan, de kissé kuncogva megszólal, hogy ,,Tedd a hasamra a kezed, nehogy megfagyj itt nekem ebben a 25 fokban!" Ki sem mondta az n-betût, a kezem már ott is volt a pociján, ahogy kérte nagy meglepetésre. Ki tudja, tán szerencse volt, hogy a kezem valóban hideg volt. Ennek a furcsa véletlennek köszönhettem, hogy utána hosszú percekig a hasán érezhettem a kezemet. Ezt a számomra fontos pillanatot a világ összes kincséért sem cseréltem volna el. A nap szüntelen ragyogott tovább, kényeztetett minket. Bennem viszont megint ,,dolgozni" kezdett az a bizonyos kis ördög. De mégis inkább elfojtom, nem szabad ajtóstul a házba rontani - szokás mondani... Tellt-múlt az idõ. Ádám egyszer csak felült és az okostelón a megfelelõ applikáción megnézte a fotózni tervezett vonatot, hogy merre jár épp. Negyedórányira járt tõlünk, ígyhát kezdtünk készülõdni. Mindketten póló nélkül, a nap mostmár hátunkat kényeztette sugaraival. Beállítottuk a fényképezõgépeinket, majd megérkezett a várt dízelmozdonyos tehervonat. Lefotóztuk, majd az elõzetesen Pécsett lefoglalt kollégiumi szálló felé vettük az irányt. Az autóút ,,semleges" dolgokkal tellt, nem is igazán akartam semmi olyant tenni, ami egy kicsit is ,,kétértelmû". A szállásunkra 20 óra magasságában érkeztünk egy pizzériában elköltött kellemes vacsorát követõen.

Második felvonásként természetesen következik az esti tusolás, mint a megfáradt nap végének i-betûjére felteendõ pont. Önzõen, de természetesen huncut udvariasságból ,,Nyugodtan menj elõre." mondattal magam elé engedtem. Közben el-ellopott pillantásokkal a mindenütt kellemesen izmos testét lestem, amint levetkezett. Feszes boxeralsójából és a benne található csomagból persze nem láthattam semmit, mert ennek levétele elõtt törölközõbe csavarta formás csípõjét. Zuhanyzást követõen a kellemes klímájú szobába lépett ki a zuhanyzóból. Finom bõrét számtalan apró kis vízcsepp borította még, melyeken a szoba halvány megvilágítása mégis tükrözõdött. Az a fránya törölközõ megintcsak a csípõjére volt csavaroda. Tépném róla le rögtön... Megszólalt megint a kisördög bennem. De természetesen cselekednem nem volt szabad. Tiszta boxerét így vette föl, még csak egy véletlen pillanatra sem lehetett látni semmit sem, amit én szerettem volna. Sebaj, végre lekerült a törölközõ, így az alapjáraton lévõ férfiassága domborulatát lehetett csak kivenni, majd egy férfias mozdulattal jobb kezével benyúlt és igazított a ,,belsõségeken" egyet. Beszélgettünk a nap eseményeirõl, majd egyszer csak az ágyán találtam magam, amint a laptopján elemeztük, szerkesztettük a nap ,,terméseit". Engem már jobban érdekelt hogy megint közel lehetek fétisem hús-vér élõ tárgyához, Ádám testéhez. Õ az ágyon törökülésben ült, én meg annak szélén. A délutáni kaland óta forrt bennem valami. Fortyogott bennem valami, ami egyre nehezebb teherként nyomta a lelkem. Barátságunk elsõ napjától kezdve csaknem folyamatosan erõsödött bennem ez az érzés. Tán most érkeztem el arra a pillanatra, hogy ezt a terhet levethessem, megoszthassam vele. 6 év õszinte barátság tán már elég lesz ahhoz, hogy az õszinte színvallásomat követõen sem szakadunk el egymástól örökre. Nem keletkezik közöttünk áthatolhatatlan szakadék. Isten tudja csak, hányszor fogalmaztam meg a mondatokat, melyeket egyszer a tudomására hozok. Ígyhát erõt vettem magamon és félelmekkel teli lélekkel így szóltam, miközben a képeket szerkesztettük, vagyis csak õ szerkesztette. Én a színvallással voltam elfoglalva. ,,Szeretnék néhány komoly dolgot mondani neked." Közben nem mertem ránézni, de az illem úgy kívánta, hogy ezt mégiscsak a kedvesem szemébe kell mondani egyenesen. Õ csak annyit válaszolt, hogy ,,figyelek". Majd belekezdtem talán életem legnehezebb mondatába:



,,Ádám, én tiszta szívembõl szeretlek úgy mint barátot, úgy, mint fiút."



Tekintete megakadt a laptop monitorján, felém fordította a fejét, két sötétbarna, láthatóan megdöbbent szemeivel rám nézett, s nem szólt semmit. Percek telhettek el, mikor a szemkontaktust lezártam, lenéztem a szoba padlózatára. Mélyen néztem magam elé, már-már azt latolgatva, hogy most rontottam el mindent. Tönkre tettem egy barátságot, többé már nem lesznek közös programjaink. Majd a sor fojtatódhatott egyébb, ,,világvége" jellegû gondolatokkal. A szoba félhomályában egyszer csak szemem sarkában megjelenik kétoldalról két kéz, melyek az arcomhoz értek. Csakis Ádám kezei lehetnek! Gyengéden arcomat megfogta, majd még ennél is gyengédebben a lefelé nézõ arcomat maga felé fordította. Még mindig nem mertem a szemébe nézni, ugyanakkor sejtelmem sem volt, hogy most vajon mi következik. Szívem úgy kalapált, mint még elõtte sosem. Mintha órák tellettek volna el, pedig másodpercek történése volt. A következõ pillanatban egy rövidke, hihetetlenül gyengéd, érzésekkel teli aprócska puszit éreztem jobb arcomon. Nem más, mint Ádám ragasztotta arcomra lelkének egy darabkáját, szívének egy kis lenyomatát. Ez a puszi gyengédebb volt a legoltalmazóbb, legszeretõbb szülõi, anyai puszinál is. Ebben a pillanatban rettegésem átváltott határtalan megkönnyebbülésre, örömre. Egy hatalmas kõ esett le szívemrõl, egy hatalmas titkot vetkõztem le, melyet ennél szebb végkifejlettel elképzelni sem lehetett. Eztán lecsukta a laptop fedelét, kiült az ágy szélére õ is, majd kicsit itt elbizonytalanodva nézett hol rám, hol a padlóra. Nem szólt, de láttam, hogy keresi a szavakat, akárcsak én egy fél perccel azelõtt. Végül csak erõt vett magán és megszólalt: ,,Ezt mióta titkoltad magadban, Kornél?" -,,Barátságunk elsõ napjától." Fogalmaztam lényegretörõen, más szavak nem jöttek ki a nyelvemen. Észrevehetõ döbbenettel az arcán így szólt: ,,Több mint hat éve már?" -Igen. Válaszoltam nagy sóhajjal. Következõ pillanatban azon találom magam, hogy két kezével a hónom alatt átölel, magához szorít. Állaink egymás vállán, s így simogatta a hátam. Szavakkal leírhatatlan érzések öntöttek el, majd viszonoztam én is. Forró ölelkezésünk közben megszólal és a következõt mondja: ,,Nem gondoltam volna rólad, hogy így belémszeretsz." -Nem tehetek róla Ádám, minden porcikádat imádom. És most itt vagy a karjaimban, el sem hiszem. Ezt most azt jelenti akkor, hogy..." -Igen Kornél, azt. Vágott szavamba. Majd szorosabban magához ölelt. Ezen a ponton már nem bírtam magammal, de igazából nem is akartam már uralkodni cselekedeteimen. Gyengéden tolni kezdtem ölelkezõ testünket hátrafelé, mígnem õ az ágyra dõlt hanyatt. Kezeimmel a vállait fogtam meg, majd csókolgatni kezdtem a nyakát, majd haladtam izmos kis mellkasa felé. Minden négyzetcentiméterre többtucat puszit adtam. Édes, tûzvörös mellbimbóján külön elidõzve. Mellei között a köldökéig háromszög alakzatban épphogy kezdett pihésedni mellkasa. E háromszöget vezetésül használva jutottak el csókjaim köldökéig. Ennek mélyét nyelvemmel kényeztettem, mire össze-össze rándult kellemes felsõteste. Megállapíthattam, hogy itt bizony csiklandós. Nem kínoztam tovább, így továbbhaladtak gyengéd csókjaim férfiassága felé. Alsóját nem akartam ,,megbontani”, nem akartam elrontani ezt az isteni pillanatot. Egyik kezemmel azért gyengéden csak rámarkoltam, simogattam párszor. Megállapítást nyert számomra, hogy bizony vérkeringése hibátlanul mûködik odalenn is. Pusziözönjeimnek irányát megfordítottam és felfelé haladtam tovább. Közben egy kérdést tettem fel neki: ,,Ugye akkor te is...?" -Igen, Kori. Halkan jött a válasza. Eközben kezeivel a hátamat simogatta, melynél akkor jobb érzést elképzelni sem tudtam. Hosszú percekig kényeztettem felsõtestét csókokkal, s egyszer csak megállított, tenyerével megfogta az arcom kétoldalt, mélyen a szemeimbe nézett és így szólt: ,,Ma elõhoztad belõlem is azt, ami hosszú évek óta lappangott. Sosem gondoltam volna, hogy egy fiú kényeztetését így tudom élvezni. Nagyon köszönöm neked Kornél! Mire én: ,,Ha tudnád, hogy milyen régóta vártam ezt a pillanatot, hogy 6 év viszonzatlan vágyakozása, érzelmei végre viszonzásra leltek általad. Még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok veled. Végre elmondhattam, bizonyíthattam érzéseim. Hatalmas terhemet végre levetted vállamról." ,,De akkor miért nem adtál jelzéseket? Én semmit sem vettem észre eddig rajtad, talán csak azt, hogy ritka bizalmas szintre került barátságunk az elmúlt évek alatt." ,,Nem mertem kockáztatni. Mi van, ha elutasítasz? Elveszítelek, és nem láthatlak többé. Elõre nem tudhattam, hogy te miként reagálnál. Hiszen lassan bebizonyosodott számomra, hogy nekem – egy fiúnak – esélyem sem lehet nálad. Semmi jelét nem mutattad, hogy a fiúk felé kacsingatnál." ,,Hidd el énmagam sem tudtam eddig a napig. Elfojtottam magamban sokmindent, melyet te oldottál fel." Párbeszédünk végét azzal zártam, hogy megyek tusolni. Épp állnék fel az ágyról, mikor utánam nyúl, megszorít és visszahúz magához egy ,,Ne menj most!" felszólítással. Nem tiltakoztam, hanyatt fektetett és arcára elégedett, meghitt mosoly ült. Közben elkezdte simogatni férfiasan szõrös mellkasomat, hasamat. Lehúnytam szemeimet, hogy mégjobban átadjam magam az érzéseknek. Majd azt éreztem, hogy akjaim közelében egy langyos szuszogás jelenik meg. Következõ pillanatban ajkaink egyesültek egy gyengéd csók következtében. Lassan, óvatosan csókolt rá számra, melyet viszonoztam is. E rövidke csók után megszólalt: ,,Mostmár mehetsz zuhanyozni." És huncutul mosolygott. Ezt a kis ajándékot nevetéssel köszöntem meg, majd mentem is. Zuhanyzás közben is még egyre csak azon jártak a gondolataim, hogy ez még mindig nem lehet igaz. Álmom vált valóra, melyrõl sosem gondoltam volna. Az este hátralévõ részét immár teljes koncentrációval az aznapi fotók szerkesztgetésével töltöttük - egymás karjaiban, ágyban fekve. Megállapodtunk abban is, hogy semmit sem siettetünk egymás felé. A jövõben kell egymást felfedeznünk a saját tempónkkal.




Ajánló

Én sem a legifjabbakhoz tartozom. Bár egy községben nevelkedtem, és egy közeli kisvárosba jártam általánosiskolába majd kollégiumba. Elég hamar önállósultam, hisz már 5. osztálytól egyedül jártam suliba. Aztán 8. után bekerültem kollégiumba. Erre azért teljesen nem voltam még felkészülve bár, de ettõl egész jól alakult. A két legjobb haverom mellett, az egyikük unokabátyjával (aki 1 évvel járt felettünk) valamint 2 harmadévessel kerültem egy szobába.
Leszoptam egy szobatársam

Mindig erre maszturbálok! Én egy cigánylány vagyok,méghozzá elég dögös. 160 cm. 53 kg, vagyok, hosszú fekete hajam, barna szemem, és szép arcom van.Imádok szexelni, olyanokkal, akik hasonló perverzitásúak mint én vagyok. A férfiakat szeretem, tehát a faszt imádom! Szopni különösen. De legbelsőbb vágyam, hogy lánnyal legyek. Tehát erre a történetre maszturbálok, ezt képzelem miközben vörösre dörzsölöm a benyálazott csiklómat, és csipkedve csavargatom a szin...

Egy biszex cigánylányról, aki imádja a faszt

Mi egy meleg pár vagyunk. A minap beszélgettünk a párommal, és szóba jött egy hetero srác, mondtam, hogy szerintem nagyon jól néz ki, és kiderült, hogy a páromnak is bejön. Elhatároztuk, hogy keresünk egy meleg srácot, aki beszállna hozzánk. Regisztráltunk egy meleg társkeresőre, és lett is egy kiszemeltünk. Írtunk egymással, képet cseréltünk, és megbeszéltük, hogy találkozunk. Ő jött át hozzánk. Leültünk a nappaliban, borozgattunk, majd a párommal Tomival...

Gay fiúk egymás közt

A múltkori eset után elhatároztam, hogy mégsem szeretnék tovább merülni a férfiszex esetlen bugyraiba. Hazafelé menet még éreztem a számban azt, de kielégülve inkább rossznak hatott, idegennek, nagyon távolinak. Míg orgazmusom előtt mohón nyeltem volna perverzitásom eme gyümölcsét, most kiürültnek éreztem magam, nem tudtam elképzelni mi vitt rá arra, hogy spermát nyeljek. Más férfiét.

A vágy nem ismer kegyelmet. Űz, hajt, felöklel, egyre elkeser...

Újabb férfiszex

Reggel Ági ébresztette a fiút. Eloldozta a kezeit és kikísérte a fürdõszobába. Jót nevetett, amikor lecsatolta a fejérõl a pántot és kivette Gézuka szájából a fasz alakú cumit.
- Nahát, igazi kis fasszopó lettél! – kiáltott fel nevetve és rácsapott a fiú seggére.
- Kérlek Ági, ne bánts! – könyörgött a fiú és leült pisilni.
Míg a WC-n ült Ági tanulmányozta a cumit.
- Tök jó! – mondta nevetve – Gyakorolha...

A megalázó, pisis büntetés


Szex linkek, ingyenes szex oldalak